Bár már nem tegnap volt, de 21. alkalommal cuccolhattunk le Vácra az éppen aktuális LAN-ra, az ICL20-ra. Nem a számolással van a gondom, de volt egy ICL+, ami a 2012 augusztusában került megrendezésre.

Hogy ne vádoljon meg senki azzal, hogy csak negatívumokat mondok, inkább azzal kezdek, ami előre lépést jelent, de már egy ideje érdemes lett volna megtenni, hogy szélesítsék a lelátogató nézők számára azon lehetőségeket, hogy lekössék magukat, hogyha nem éppen meccset akarnak nézni. Most már több szimulátor is akad és nem csak a billiárd és a ping-pong. Utóbbinál sajnos nem egy alkalommal tapasztaltam, hogy nem minden feltétel volt meg a játékhoz. Nyilván, ha nem vigyázunk rájuk mi sem, akkor a pótlásukat sem fogják feltétlen erőltetni a szervezők. Labdákat és ütőket beszerezni még ha csak ilyen hobbi játékhoz is akarjuk használni, azért nem feltétlen a legolcsóbb és legboldogabb dolog pótolni. Ami a rossz, hogy 2009 tavasza óta már bő 5 év telt el úgy, hogy lényegibb változás állt volna be ilyen téren. Az elmúlt pár alkalommal már volt kint 2 cockpit, de azt kevésnek érzem, ha sok vendég van. Egy BECUP-pal szemben, ahol volt kint rengeteg konzol, cockpit és még sorolhatnám az elérhető lehetőségeket. Nyilván másfajta színvonalat képvisel a két LAN, de én fontosnak érzem, hogy aki kifizeti a spect belépőt is, az is el tudja foglalni magát.

Sajnos vannak olyan pontjai az ICL-nek, amik még mindig nem változnak és úgy tűnik, hogy nem is nagyon törekednek rá, legalább is külső szemmel. Szép sorban igyekszem összeszedni azokat a pontokat, amik miatt az ICL jelen állapot szerint sosem fogja tudni felvenni a versenyt még egy BECUP-pal sem színvonalban, nemhogy egy nemzetközi lannal. A megélhetési versenyszervezés itthon ilyen formában nem működik, mint ahogy a megélhetési gamerség, akármennyire is törekednek rá.

 A legelső nagy arcon csapás számomra az volt, mikor a lan előtt nem sokkal kihirdették, hogy a CoD4 is TUP lesz. Ennek első hallásra örülnénk, mint játékosok, de akkor nem, hogyha ez nem várt plusz költségekbe ver minket, amivel nem terveztünk. Az évi 4-5 lannak az a hátránya, hogy egy 5-6000Ft-os nevezésen túl egy játékos, ha normális szálláson akar aludni, normális kaját is akar, plusz le is utazik, akkor 15-20.000Ft is lehet akár egy költség, amit szintén a színvonalhoz viszonyítva sok. Természetesen a költséget nagyban befolyásolják az egyéni lehetőségek és feltételek is, mind közlekedési eszközt tekintve, mind távolságot figyelembe véve.
Itt kiemelném, hogy lehet, hogy ez a német CoD4 csapat felé egy szép gesztus volt, de amiért én aggódtam, hogy a CSGO versenyeket ez hogyan érinti majd. A másik, ami engem személy szerint zavart volna, hogy kifizetek egy nevezésért 6000Ft-ot, de ha kiestem, már nem tudok játszani, mert nincs hol. Az ICL-en rengetegszer láttam azt, hogy akik ki is estek, mégis ottmaradtak még, hogy addig is játszanak egymással, másokkal és kicsit gyakoroljanak. Ezt kéne inkább megtartani, hogy minél több lehetőségük legyen játszani a játékosoknak. Sokkal jobb lenne a színpadra rakni a TUP gépeket és ott játszatni a nagyobb mérkőzéseket. A kérdés, hogy van-e még épített színpad, illetve van-e annyi szék és néző, aki így nézné. Hogy miért így gondolom így, azt később kifejtem.

Előbb jöjjenek a sokat említett gépek. Nagyon pozitív, hogy legalább egy középmezőny felső végét jelentő gépparkkal rendelkeznek, viszont ez a monitorokra nem teljesen igaz. A régi időkből megmaradt 19 colos monitorok, amik sajnos nem is Full HD képesek. Ez úgy érzem, hogy egy hatalmas öngól. Mind a mérete, mind a felbontása révén is. Arról nem is beszélve, hogy D2-t nem igazán a zöldes árnyalatairól ismertem, amit a monitorok produkáltak. A másik, hogy ajánlatos lenne egy olyan megoldást kitalálniuk, hogy a gépekbe ne tudjanak a kelleténél jobban belenyúlni a programokba a játékosok. Ez mindenképp egy olyan pontja a TUP gépes rendezésnek, amit pótolniuk kell a szervezőknek, hogy mindenkinek tényleg ugyan olyan feltételei legyenek. Bármelyik versenyre, ha visszagondolok, a monitorok is egységesek voltak a verseny teljes hosszában, ahol a szervezők biztosították a feltételeket.

A következő dolog, ami baromira szúrta a szemem, az a lebonyolítás és azzal kapcsolatos problémák. Ami jó lehet abban, hogy kevés gép van, hogy a meccsek között van annyi idejük a játékosoknak, hogy kajálni tudjanak, aludni tudjanak és kicsit fejben felkészüljenek a következő összecsapásokra. Hogy akkor mi is a problémám? A szokásos csúszások miatt átírta a napirendet a szombati napra. Így hiába volt megbeszélve, hogy ki mikorra jöjjön borult a menetrend és így fordult elő a szokásos káosz és az éjszakába való játék. Nyilván, ha pénteken sokáig játszik valaki és szombaton nem kezd csak 10-12 körül, akkor ki tudja pihenni magát. De szombatról vasárnapra való éjszakán éjjel, bőven éjfél után kezdtek meg egy BO3 meccset, ami fél 5-ig elhúzódott. Három MR5-ös?! hosszabbítás után lett csak vége a második pályának és már majdnem 4 óra volt, mire Mirage sorra került. Mindezt persze úgy, hogy a tervek szerint vasárnap 9-kor folytatódtak volna a mérkőzések az eredeti tervek szerint. Én szerencsére aludhattam, így már csak az eredményeket tudtam meg, mikor ébredtem.
Ebben a pár említett esetben több olyan precedens is van, ami úgy érzem kifogásolható. A legelső az az, hogy miért kötelezik a játékosokat arra, hogy a szervezők miatt kialakult csúszást éjszakákba menő játékkal hozzák be? Másnap meg elvárják, hogy ugyan úgy legyenek ott korán és hozzák ki a maximumot. Ez lehetetlen! A nagyobb versenyeken is van mondjuk 3-4 forduló esetleg. A Copenhagen Games esetében 10-kor, délután 2-korés este 6-kor voltak a meccsek BO3-ban. Nem éjjel 2 körül kezdték el a NiP-esek a meccsüket. Így nem lehet európai színvonalat képviselni, képviseltetni itthon. Lehet a mellünket verni,hogy a legjobb hazai lan, de inkább az egyetlen. A másik, ami nekem szemet szúrt, hogy MR5-ös hosszabbítás volt. Ki használ az ICL-en kívül még ilyet? Minden normális online és offline verseny MR3-at használ.
A másik, amit mind az adminok, mind a közvetítők esetében is előfordult, hogy játék közben felállították az egyik CoD4 csapatot, hogy most ők másik géphez ülnek át, mert a CSGO-nak kellenek a nagyobb monitoros kompó. Vagy mondjuk valamelyik PC-től elhozzuk a kábeleket, mert épp kell a közvetítő géphez? A játékos meg keresi, hogy ki nyúlta le és egyáltalán miért? Ha használatra kell, akkor miért nem kérdezik meg, hogy elveheti-e? Ezek ilyen alapvető emberi tulajdonságok és szervezőképesség hiánya szerintem és azé, hogy mással nem foglalkoznak, csak magukkal.
Ami miatt a játékosok is felelősek, hogy mindezt hagyják. Annyira nem nevezném nagy és kihagyhatatlan versenynek az ICL-t, hogyha a csapatok összefognak és kijelentik, hogy ők márpedig éjjel nem kezdenek már meccsbe és emiatt eltiltanák őket, bármelyikük nagyon sírna érte. Szerveződjetek, hiszen a verseny rólatok kéne, hogy szóljon és nektek! Az ICL évek óta azt csinál velünk és a közösségekkel, amit akar, mert megteheti és mi meg hagyjuk. El kéne gondolkozni, hogy ki mit csinál jól vagy rosszul...

Az utolsó pont, amit sürgősen meg kéne oldani, hogy normális stream legyen a versenyről, mert az sokat segít azon, hogy a következő eseményen többen jelenjenek meg. Egy héttel a verseny előtt is olyan alapvető játékismereti hibákat követett el Nosika az OVS fesztiválon, ami miatt megkérdőjelezem, hogy azon túl, hogy jól promozza magát, tud-e bármilyen játékhoz érdemben hozzászólni. A szórakoztató értéket egy versenyen én nem abban látom, hogy éppen milyen hülyeséget csinál a közvetítő, hanem, hogy a játékosok mit produkálnak. Az, hogy az este 7-kor kezdődő versenyről csak 9-től volt élő közvetítés, mert addig nem is volt letöltve a CSGO? Ez szerintem mindent elárul a felkészültségről és a komolyságáról mind a szervezőknek, illetve a közvetítőknek. Az egész idő alatt azt éreztem, hogy inkább egymás fényezése és maguk szórakoztatása volt a cél, mint az, hogy a játékról tudjunk meg infókat. Akik márciusban közvetítették, sajnos nem tudtak hangulatot csinálni, de még ők is jobban értettek a CSGO-hoz. Ez is egy olyan pont, aminél sajnos nekünk, fogyasztóknak kell lépéseket tennünk. Én a meccseket csak lenémítva tudtam nézni, mert irritált, amit hallottam. Ha nem javul a közvetítés és a lebonyolítás, akkor sajnos továbbra is elhatárolódom a magam részéről attól, hogy pénzt adjak azért, hogy lenézzek egyáltalán nézőnek, nem hogy játszani.

Összességében az ICL-t én már arra sem ajánlanám, hogy bármilyen csapat első lanjának válassza, mert már ahhoz is drága és a ráfordítás-kapott érték szempontjából nem éri meg véleményem szerint. Én inkább úgy jellemezném, hogy az ICL próbál színvonalban minél lassabb tempóban zuhanni. És mindezek mellett minél kevesebb pénzt próbál a rendezvénybe fektetni, de abból minél többet próbál elrakni. Az ICL-ről és a többi más hazai lanról a nyáron egy részletesebb cikksorozatot igyekszem összehozni. Itt a korábbi szervezők és résztvevők megkeresése már részben megtörtént.

Egy gyerekkori barátom egy nagyon jó tanácsot adott, hogy hogyan mutathatnám be azt, hogy miként játszik egy profi. Ő a Starcraft II lelkes játékosa és így jobban képben van ezzel a világgal és rengeteg információt adott. De nem csak az SC2 lesz most terítéken, hanem a játékhoz való hozzáállás is, illetve hogy miként mérjük azt, hogy valaki esetleg jobb nálunk.

Minden játéknak megvannak azon statisztikái, ami szerint eldönthetjük, hogy valaki jobb vagy rosszabb csapattársainál, ellenfeleinél. Az FPS játékokban ez az ölés-halálozás, ismertebb nevén a KDR mutatószáma, ahol a megölt ellenségek számát osztjuk el a halálaink számával és kapunk egy értéket. Játéktól és felállástól függően más és más érték tekinthető jónak, de minél magasabb ez az érték, annál jobb általában egy játékos. Néha kicsit becsapós is lehet, mert ha valakit amiatt szednek le, mert nem fedezik megfelelően, azzal a saját statisztikája romlik, annak ellenére, hogy ő maga nem követett el taktikai hibát. Így egy jó csapatmunka nélkül jóval nehezebb dolgunk van. Az 1on1 versenyeknél meg nincs értelme a KDR-t nézni, hiszen ott a győzelem számít. Én a magam részéről a KDR-rel is így vagyok, hogy lényegtelen, hogy az mit mutat, hogyha a csapat nem nyer.

Sok játékban pontokat is szerzünk attól függően, hogy bombát teszünk vagy hatástalanítunk, illetve, hogy kellő mennyiségben lesebezzük az ellenfelünk életét. Ezeket a pontokat én nem tartom mérvadónak, mert ha valaki csak bombát telepít vagy szed, akkor sokszor nagyobb pontszámot érhet el annál, mint aki mindig az első vonalakban küzd.

A MOBA játékoknál mint megtudtam az ölés, a halálozás, az assist és a creep farmolás, ami a statisztikai adatokat képzik. Itt persze másabb a helyzet, mert az XP-k gyűjtésével folyamatosan fejlődünk és így különböző újabb képességeket, tulajdonságokat tudunk megszerezni magasabb szinteken.

A csapatjátékok esetén a legfontosabb, hogy a csapat sikert érjen el. Attól függően, hogy kinek milyen napja van, mennyire szerencsés, lehet, hogy kétszer annyit tud ölni, mint a következő játékos a csapatából, de ha nem nyer a csapat, akkor mind hiábavaló. Minden csapatnál fontos, hogy egységet alkossanak és azonnal rendezni tudják soraikat, hogy a győzelemért küzdhessenek. Itt azonban még több kérdés merül fel a legtöbb esetben. Kevés csapatot láttam eddig magyar viszonylatban, akik a problémákat a helyén tudták kezelni. Ehhez kell egyfajta érettség kell, ami sokaknál hiányzik. Ez az érettség nem korfüggő! Ez tévedés! Mindenkinek meg kell tanulnia a csapat érdekeit a sajátja elé helyezni és úgy játszani. Aki ezt nem tudja megtenni és indokolatlanul megy el vadászni az ellenfélre egymaga, az az esetek többségében elesik és így hátrányos helyzetbe hozza a csapatát és esetleg előnyhöz az ellenfelet.

Nagyon kevés olyan játék van, amit nem csapatba játszunk és ott ezt kell kialakítanunk. Elcsépelt lehet az egy mindenkiért, mindenki egyért mondás, de tényleg igaz. Ha a csapattársunk nem tartja magát ahhoz a taktikához, amit megbeszélt együtt a csapat és emiatt minket oldalba lőnek, akkor a bizalmunk meginog és máris több dologra kell figyelnünk, mert tartunk tőle, hogy újra lelőnek és így nem tudjuk a feladatunk úgy végezni, mint kellene. A játékfegyelmen túl szükség van azokhoz, ami minden sportnál vagy írott vagy íratlan szabályként szerepel. Alapvetőnek tartom, hogy a megfelelő illemet és magatartást adjuk meg az ellenfélnek. Ebben benne van az is, hogy köszönünk, jó játékos és sok szerencsét kívánunk, de az is, hogy megköszönjük a játékot. LAN esetén a minimum elvárás a szememben, hogy ezt személyesen egy kézfogással is megtegyék a játékosok. Aki egy ilyet nem fogad el vagy nem tesz meg, az nem csak illetlen, de tiszteletlen is mind az ellenfelével, mint az egész közösséggel szemben. Az ilyeneket ki kell nézni a közösségből, mert nem követendő példa. Ha a legnagyobbakat is megnézitek, ott is eredménytől függetlenül mennek és megköszönik a meccset a másiknak, ami szerintem a leginkább elengedhetetlen. Akinek ez sem meg, attól már fölösleges többet is várni.

A másik ilyen probléma, hogy sokan nem hajlandók mindent beleadni. Azok a nemzetközileg elismert játékosok, akikre felnézünk, azért tartanak ott ahol, mert mind csapatban, mind egyénileg állandóan többet akarnak kihozni magukból. Mindig arra kell törekednünk, hogy nyerjünk, persze a tisztesség határain belül. A csalást mind online, mind offline kerülni kell és aki bizonyítottan csal, ki kell rekeszteni. Ezt olyan szinten, hogy nem vagyunk hajlandóak vele együtt játszani és nem hallgatunk arra, amit mond. Ez is elég büntetés tud lenni. Amivel sajnos találkozhattunk még itthon, hogy pusztán anyagi érdekből valaki inkább felad egy mérkőzést, mert így olyan nyereménnyel gyarapodik, amit el tud adni. Nem egy sportolót, köztük válogatott játékost is ismerek a "hagyományosabb" sportokból és ők sosem elégednek meg csak a második hellyel. Nem minden sportnál van anyagi érdem is egy győzelem után, de nem is szabad az anyagiakat nézni ilyen esetben. Ha csak azt nézzük, hogy később egy jobb csapatba, multigamingbe szeretnénk menni vajon mi mutat jobban? Én sem azt választanám, aki anyagias, hanem aki tud küzdeni a végsőkig. Senna, minden idők legtehetségesebb Forma1-es pilótája mondta a következőt: "Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít".

A fentebb említett problémák sajnos egy olyan rendezvényen is megmutatkoztak, mint a PlayIT. A PlayIT, egy olyan lehetőség kéne, hogy legyen számunkra, ahol felléphetünk egységként és megmutathatjuk, hogy másak vagyunk. Meg tudjuk mutatni, hogy milyen jó játékosok vagyunk. Nagyon sok gyerek és felnőtt is ellátogatott a rendezvényre és sajnos olyat láthattak, amit nem tesz jót a megítélésünknek. Én magam is ott voltam a rendezvényen, de nem láttam személyesen a történéseket, de orobeRto követte az eseményeket. Azt kell, hogy mondjam, hogy sajnálatos, hogy ezt több száz ember szeme előtt meg merték csinálni és én a magam részéről nem is foglalkoznék egy multigaming helyében sem ilyen mentalitású emberekkel. Itt olvashatjátok orobeRto cikkjét az említett esetről.

Hogy a csapatjátékokon túl az egyéni játékokról is beszéljünk, meg kell említenem nagyon sokat közülük. Nyílván egy FIFA esetén a hagyományos angol focinál megszokhatott gól, kapura lövés, lövés az, ami a leginkább érdekes számunkra. Ezen túl sok mindent nem hiszem, hogy magyaráznom kell, mert a legtöbb labdajáték, amit gólra játszanak, így működik. A Trackmania autóverseny lévén, a leggyorsabb idő az, ami megmutatja, hogy ki milyen jó tud lenni. Volt szerencsém játszani profi TM játékosokkal és míg ők 1:15 körüli idő alatt teljesítették az adott pályát, én addig majdnem 2 perc alatt. Sok mindent volt szerencsém látni tőlük, hogy hogyan érdemes játszani. Ami biztos, hogy gamepad nélkül esélyünk sincs. A legtöbben előbb lassítunk és aztán kanyarodunk és újra gyorsítunk. A profik egyszerre gyorsítanak és közben nyomva tartják a féket is, hogy így, driftelve vegyék a kanyarokat és másodperceket nyerjenek mondjuk az olyan amatőrökhöz képest, mint én is vagyok.

Az RTS játékok többségénél az APM a meghatározó. Mind megtudtam, ez a mutatószám a percenkénti akciókat hivatott jelezni. Akciónak számít minden egér,illetve billentyűzethasználat is. Egy profi Starcraft játékosnál, ahogy a videóban is láthatjátok majd, ez az érték 200-300 körül van. Gyermekkori barátom 1-2 éve gyakorol és neki ez az érték "csak" 90-120 között mozog. Aki játszott bármilyen RTS-sel (Warcraft, Starcraft, Age of Empires és még sorolhatnám) saját magán is tapasztalhatja, hogy milyen hatalmas szám is ez. De hogy látványos is legyen, nézzétek meg a videót.

Én a magam részéről követni sem tudom igazán sokszor a mozdulatait, de a játékán maximálisan látszik, hogy koncentrál és pontosan tudja, hogy mit csinál. Minden játékhoz másfajta koncentráció szükséges, de elengedhetetlen.

Végszóul mindenkinek annyit tudok mondani, hogy döntse el, hogy hogyan akar játszani. Mennyire veszi komolyan magát, csapatát és a játékot is. Ha nem a helyén kezeli ezeket, akkor sosem fog tudni bármilyen kisebb-nagyobb sikert elérni. Alázattal kell lenni mind a játék, mind a csapattársak iránt, ha olyan játékot választunk. Sose az egyéni eredmény és a saját becsvágyatok hajtson, hanem az, hogy a csapat együtt érjen el sikereket. Együtt és egymásért küzdve tudtok csak győzni! Elég kitartónak és erősnek kell lenni mind egyénenként, mind csapatként, hogy a nehézségeken túl tudjatok lendülni.

Ha van véleményed, akkor hozzászólásoddal oszd meg velem. Vagy ha szeretnéd a névtelenséged megtartani, akkor írj az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre. Ezen túl megtaláltok a facebook-on akár a felhasználómnál, akár a blog oldalán,ahol szintén várom véleményeitek és kéréseitek, hogy miről olvasnátok többet.

Hosszú ideje foglalkoztat ez a téma, amiről egy kicsit bővebben szeretnék beszélni. Nem véletlen azt az alcímet adtam neki, hogy "a fájó igazság, amit nem mond ki senki". Amiket itt megemlítek, az mind olyan, amivel szerintem a többség képben van, csak senki nem meri kimondani vagy nagyon kevesen.

Előbb nézzük meg, hogy ki és miért nem mondja vagy mondhatja ki azt, ami. Azért is látom ezt fontosnak, hogy lássátok, hogy miért hallgat mindenki.

• Közösség meghatározó, vezető emberei

Amiért ők nem beszélnek, nyilván az, hogy egységet akarnak kovácsolni minden olyan emberből, aki akár komolyabban, akár csak kedvtelésből játszik. Ha ők kimondják, hogy ez és az a probléma, akkor nem tűnnek fel épp pozitív fényben és így nem érik el a céljukat. Ilyen szempontból érthető, hogy bizonyos kényes pontokról nem szívesen vagy egyáltalán nem beszélnek

• Csapatok, multigamingek

Esetükben hasonló a helyzet, mint a korábban említett társaságnál. Itt annyival lehet rosszabb, hogy menedzserként vagy játékosként nehezebb támogatót és esetleg új csapatot szerezni, hogyha kimondod őszintén a véleményed. Bizonyos nézőpontok mögé nem lehet úgy beállni és támogatni egy cég, szervezet vagy mozgalom részéről sem, mert azzal ők sem biztos, hogy elérnék a céljukat, hogy még több emberhez jussanak el.

• Játékosok

Akiket ismerek játékosok elég sokfélék vannak. Vannak, akik a kelleténél jóval többet gondolnak magukról, mint amennyit nyújtottak. Egy elismert játékosként nem csak a saját érdekeit kellene nézni, hanem azt is, hogy legyen kivel megmérkőznöm itthon. Már ha egyáltalán beszélhetünk elismert játékosokról magyar színekben...

Essünk akkor neki, hogy kielemezzük részleteibe menően mindegyik nagyobb említett csoportot.

Játékos és menedzseri éveim alatt rengetek háborút láttam oldalcsoportok, csapatok, szervezők és további emberek között is. Alapból Magyarország egy nagyon kicsi piac mind a szoftver-, mind a hardvereladások, mind pedig a reklámértéke szerint. De sokszor az összefogás helyett inkább a széthúzás ment ennek ellenére is. Amennyire látom, a millások is és még pár oldal ezen szeretne változtatni és egybegyűjteni minden játékból a profibbakat és a hétvégi játékosokat egyaránt. Ez mind szép és jó, de pont a szerepükből kiindulva nem nagyon előnyös kifejteni a véleményüket sok téren.

A csapatokat tekintve azt hiszem egyértelmű, hogy mi okozza az állandó fejtörést. Itthon több okból is nincs pénz az esportban, amit szintén részletesen kitárgyalok majd még, viszont ami bejön, azt nagyon meg kell becsülni. Sok csapat emiatt inkább megtartja a véleményét, hogy valami minimális támogatáshoz jusson vagy épp azt megtarthassa. Ha valaki például szervert kap, de annak a minősége nem teljesen jó, vagy keres másik hostingot és fizet vagy megmarad a fenekén és örül, hogy potyázik, még ha áldozatok árán is. És akkor még komolyabb támogatásokról ne is beszéljünk.

Ami probléma még, hogy sok vezető beosztásba kerülő ember csak várja a csodát, de nem tesz igazán azért, hogy a csapata előrébb tudjon jutni. A munkahelyen sem jó barátságban kell lenni a főnökünkkel, hanem elvégezni azt, amit vár tőlünk. Itthon néhány vezető sokszor átlép a szerepköréből és nem azt teszi, amit kellene. Én is elkövettem ezt a hibát, hogy nem hajtottam úgy a csapataimat, ahogy kellett volna, hogy sikeresebbek legyenek. Ahol viszont sem eredmény, sem kellő komolyság nincs sem a csapat, sem a menedzser részéről, ott teljes multigamingek és brandek tűnhetnek el pillanatok alatt a süllyesztőben.

A játékosokról bőven van mit mondanom, hiszen én magam is az volnék és rengeteg mindent tapasztaltam. Volt szerencsém külföldi multigamingeknél tevékenykedni és azt kell mondjam, hogy mind mentalitásban, mind hozzáállásban messzemenően a legrosszabbak vagyunk. Az egyértelmű, hogy minden játékhoz is kell kellő önbizalom, de a játékosok 90 százalékánál egy óriási léptékekkel nagyobb, mint kellene. Az utóbbi időben bár már nem játszom, de sokat vagyok még játékosok között és néha sírni lenne inkább kedvem a sok önteltségtől. Minden egyes sportnál ég bennünk a versenyszellem, hogy jobbak legyünk a többieknél és egy ugyan így igaz minden esportra is. Fáj, ha kikapunk, ha a saját elvárásaink alatt teljesítünk és egyebek. Mindig egy reális célt kell magunk elé tűzni, amit meg tudunk valósítani. Ami jelenleg nálunk zajlik, hogyha valaki belő, akkor rögtön csalózzuk. Én is néha elgondolkozom egy-két ellenfél megkérdőjelezhető megoldásán, de nem tudok vele mit tenni. Nincs kikerülhetetlen csalás, így aki megveheti, az meg is veszi. A játék készítői meg örülnek, hiszen minden egyes kitiltott CD-kulcs után mi fogjuk és vesszük a következőt. Aki összeesküvéseket szeret szőni, itt elkezdheti a magáét.

Azon túl, hogy nem szeretünk kikapni az igazi probléma csapat szinten, hogy nem öltünk bele elég időt és energiát abba, hogy gyakoroljunk. Nevetségesnek hangzik, de nyugaton egy játékos szerződésében ez is szerepel az elvárásoknál, nem csak az eredmények. Emlékszem a magam részéről, hogy én is mennyire utáltam 5-6 órán át dobálgatni a gránátokat ilyen gyakorlások alatt, de szükséges volt és meg is lett az eredménye és mindenki tudott mindent. A csapat felét le tudtuk anélkül szedni, hogy tőlünk elesett volna valaki. Nyilván minden játéknál mást és mást kell gyakorolni. Lehetnek ezek füstök, csapatban való mozgások, kanyarívek vagy egyszerű aim gyakorlás is, de mindenképp szükségesek. A másik nagy probléma a csapatoknál, hogy nem kitartóak. Hamarabb adjátok fel a közös játékot és a gyakorlást, minthogy megpróbálnátok megoldani a problémát és átlendülnétek a nehézségeken. Nem repül a sült galamb magától az ember szájába, így tenni kell azért, hogy valami sikert elérj és ez nem azon múlik, hogy éppen kinek a mellére édesgeted magad. A következő ilyen probléma a csapatoknál és a játékosoknál, hogy egy-egy siker után elszalad velük a szekér. Itt jön a már korábban említett önteltség is elő. Magyarországon nem lehet olyan sikert elérni, amiért bárki törné a kezét, hogy egy adott csapatot magához kössön és akkor sem biztos, hogy a csapat azt mondja az első kudarc után, hogy együtt marad, hanem inkább szétmegy. Egy jó példa lehet az Anexis CoD4 csapata, akik folyamatosan szállították a nemzetközi sikereket is és utána lett olyan hátterük, amilyen. De dolgoztak is érte, így egy rossz szavunk nem lehet rájuk. Viszont nem egy olyan elvárással találkoztam csapatok részéről, amin a fejemet fogtam. Bárhol ahol külföldön tevékenykedtem próbaidő volt a csapatoknál és utána kaptak olyan támogatást, amit az eredmények alapján kiküzdöttek maguknak. Akik ebből keresnek éves szinten több százezer eurót, azok tényleg foglalkoznak is azzal, ami a feladatuk és amit elvárnak tőlük. Befektetés nélkül nincs haszon.

Itthon így a legnagyobb gond játékosnál, hogy túl sokat várunk túl kevés ellenszolgáltatásért. Arról nem is beszélve, hogy sokan túl vannak sztárolva. Egy olyan kicsi réteget alkotunk csak az esportból, hogy jelenleg csak a peremkerületen vagyunk. Az elmúlt évek óta nem nagyon tudok olyan csapatot mondani, ahol állandó felállás lenne legalább 1 éve és sikereket is érnek el. BF-ben nem vagyok ott, hogy így nem tudom, hogy a Team Rock csapatánál volt-e bármilyen változás, de talán ők az egyedüli olyan csapat, ahol ez megvalósulhatott. Más csapatot hamarabb elért az, hogy feloszlottak vagy kiléptek egy multigaming alól. Több olyan játékos van, aki agyon van sztárolva anélkül, hogy tényleg valami olyan eredményt elértek volna, amiért példák lehetnének. Nemzetközi szinten pont a fentebb leírtak miatt nem igazán örülhetünk bármilyen elismerésnek, ami miatt felnézhetnénk bárkire is. Pusztán néhány oldal és közösség kihasználja azt, hogy fog egy magyar viszonylatban ismertebb embert és ezen keresztül próbál meg vagy valami terméket vagy valami szolgáltatást eladni és így még több embert magához gyűjteni. Egy ilyennek maximum itthon van marketing értéke. Ez így még érthető is lenne, hiszen mindenkinek kell a reklám, viszont ezek a játékosok sosem tették úgy oda magukat egy ügyért, ahogy emlékszem, hogy az valamilyen szinten a közösség érdekeit is szolgálja, ne csak a saját magukét. És itt van még egy olyan probléma nálunk, ami igazán lényeges. Csak elvárjuk, hogy ki legyünk szolgálva, de nem teszünk semmit a közösségért. Ugyan ez a probléma a streamerek és a youtube videósok közül sokakkal. Nektek talán több lehetőségetek van a kis hétvégi játékost vagy a külső szemlélőket is bevonni. Ti vagytok ott a kirakatban a legtöbb embernek, így nektek is példát kellene mutatnotok. Érdekes volt párhuzamosan nézni a legutóbbi ICL és Copenhagen Games közvetítéseit. Utóbbin minden olyan közvetítő, aki elment adott olyan szinten magára és a munkájára, hogy kulturált megjelenéssel és háttérrel végezte a munkáját. Amit sajnos az egyetlen hazai lanunkon láthattam, hogy sokszor hozzá nem értő emberek, nem feltétlen szalonképes állapotban próbáltak közvetíteni vagy valami ahhoz hasonló tevékenységet művelni. A technikai problémákról most nem is beszélnék, de engem személy szerint zavart, hogy olyan ember ült oda, akinek nincs feltétlen játékismerete. Itt nem tudom, hogy mennyire a lant szervezők vagy mennyire a közvetítéseket szervezők hibáztak, de a magam részéről több közvetítést így nem fogok nézni. Ez egy olyan lehetőség, hogy aki eddig nem ment le, az a látottak alapján el tudja dönteni, hogy a következőre esetleg lenéz a csapatával vagy sem. De ugyan ez igaz itt az éjjel 3-ig történő játékkal kapcsolatban is. Egy légtérben a többi csapat és közösség nem tud pihenni más játékok miatt, illetve az admin is ember, neki is szüksége lenne a pihenésre a lan alatt is. De legyen egy belső igényetek a saját munkátok minőségével szemben is. Amit látnak belőled/belőletek, az alapján ítélnek meg.

Érdekességként a múlt hétvégén 16, a nemzetközi viszonylatban is elismert játékos összefogott egy jótékonysági céllal és több, mint 20.000 eurót gyűjtöttek össze a Balkánt sújtó esőzések kárának enyhítésére. Itthon ugyan nincs olyan anyagi jólét, de rengeteg olyan lehetőség van, amivel támogatni lehetne azt, hogy sikeresebb legyen az itthoni esport és annak megítélése. Utána jóval könnyebb bármiért is összefogni és kiállni és úgy elérni egy közös célt, amivel mindenki jól járna.

Bízom benne, hogy mindenkihez eljut ennek a cikknek a mondanivalója és okul belőle és megtalálja a magára vonatkozó részt, mint ahogy én is. Hogyha úgy érzed, hogy valami kimaradt belőle, akkor hozzászólásoddal oszd meg velem. Vagy ha szeretnéd a névtelenséged megtartani, akkor írj az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre. Ezen túl megtaláltok a facebook-on akár a felhasználómnál, akár a blog oldalán,ahol várom véleményeitek és kéréseitek, hogy miről olvasnátok többet.

Az este folyamán a tőletek kapott visszajelzések több gondolatmenetet is indítottak bennem. Az egyik ilyen kapcsán elkezdtem tanakodni, hogy egy kívülállónak hogyan is fogalmazhatnám meg, hogy mi is az esport és hogy miért is élvezzük olyan sokan annyira. Nem a legegyszerűbb feladat, de remélem sikerül jól megbirkóznom vele.

Szerencsére nagy kedvencünk, a wikipédia segítségével, sikerült egy olyan megfogalmazást találnom, ami egy mondatban talán a legjobban leírja a lényegét. Szabad fordításban és kiegészítve így tudnám összefoglalni. Az esport kifejezés alatt a szervezett videojáték versenyeket értjük. Ezeken részt vehetnek profik (fizetett) és amatőr játékosok is. Ezen játékok leggyakrabban RTS, FPS, vagy MOBA típusokba sorolhatók. De ugyan úgy jelen vannak a szimulátorok és sportjátékok is a nagy világversenyeken.

Versenyezni bárhol és bármilyen játékban lehet. Az emberrel egy idős a versengés maga. Ahogy a fejlődésben haladtunk előre és a technika révén egyre több lehetőségünk adódott, nem az életben maradás volt a legnagyobb verseny, mint amiben küzdöttünk, több tízezer évvel ezelőtt. A hagyományos sportoknál is azért mérjük össze másokkal tudásunk, testi- és szellemi állóképességünk, hogy megtudjuk jobbak vagyunk-e a másiknál. A számítógépes játékoknál részben a gépek fejlődésével megjelentek azon számítógépek, amit már nem csak a bonyolult számítások elvégzésére használtak. A legegyszerűbb játékoknál, akár pontszámra, akár időre való tekintettel kelhetünk versenybe korábbi eredményeinkkel vagy egymással.

Az internet elterjedésével kinyílt a világ és még több embert érhetett el bármilyen játék vagy verseny. Az, hogy ki milyen játékot választ az leginkább attól függ, hogy milyen beállítottságú, illetve mi fogja meg. Minden játéknál elengedhetetlen, hogy élvezzük is. Az évek múlásával nem egy játékból és nem egy világbajnokságot rendeztek és emellett még rengeteg kisebb-nagyobb versenyt is tető alá hoztak a lelkes szervezők. A következő videó egy kisebb történeti áttekintést mutat arról, hogy honnan hová fejlődött a teljes játékos világ és a versenyek színvonala is.

Az igazat megvallva az én esporttal töltött körülbelül 10 évemmel azok közé tartozom, akik nem voltak ott a kezdetekkor, viszont a mostani viszonyokhoz képest már talán öregnek és veteránnak vagyok tekinthető. Emiatt érzem részben feladatomnak, hogy a mostani fiataloknak, akik már 12 éves korban is elkezdenek a neten játszani, valamilyen iránymutatást adjak és minden olyan személyhez eljussak, aki valamilyen előítélettel rendelkezik a "kockák" világával szemben és megmutassam számára is, hogy mi minden rejtőzik ebben a világban azon túl, amit ő lát.

A legnagyobb játékos összejövetelek közé tartozik a Dreamhack. Ez mára olyan hatalmassá nőtte ki magát, hogy az utóbbi években átlag 20.000 fő látogat el személyesen a rendezvényre, amelynek nagy része játékos és egy része csak néző. Az utóbbi években szerencsére egyre több nő képviselteti magát mindkét táborban. Egyszerre több ezer játékos játszik egymás ellen és többségük csak a hangulat kedvéért megy. Itthon egy-egy nagyobb offline rendezvényen (LAN-on) 4-500 fő vesz részt jobb esetben. Hogy ekkora gépmennyiséget ki tudjanak szolgálni 40 illetve 120Gbit/s sebességű internethálózatot biztosítanak. Magyarországon egy átlagos játékos egy 20Mbit-es internettel vígan eljátszik. Az internet nem csak a folyamatos játékhoz ad kiváló feltételeket, hanem az online közvetítésekhez is, amit csaknem átlag 10 millió játékos és érdeklődő is követett az elmúlt években versenyenként. Igaz még 2 hét a következő Dreamhack-ig, de a helyek 99%-a már le van foglalva.

Hogy a számokon túl mit is takarnak ezek a versenyek számunkra? Attól függetlenül, hogy ki milyen beállítottságú valamilyen sportot biztosan szeret. Ha nem is követi ezeket olyan szorosan nyomon, vannak olyan világesemények, amik mégis valamilyen médium elé szegezik és valamilyen formában követi annak eseményeit. Nekünk ez olyan, mint egy világbajnokság más kedvenc sportjából vagy akár egy olimpia. Ugyan úgy megvannak a kedvenc csapataink, a kedvenc játékosaink, akikre valamilyen okból fakadóan felnézünk. Egy hagyományos sportnál szükség egyszerre taktikai, mentális és fizikai felkészültségre is. A számítógépes játékoknál utóbbi kiesik, így még nagyobb embertömeghez érhet el, mert sokunknál a fizikai állapotunk nem feltétlen megfelelő imádott sportunkhoz. Ahogy egy olimpián szorítunk a vízilabdásoknak vagy a kajak-kenusoknak és félistenként tekintünk rájuk egy-egy ilyen siker után, vannak országok, ahol egy eSportoló lehet példakép és ikon. A Free to Play dokumentumfilm rengeteg betekintést enged, hogy mi is ugyan azokkal a hétköznapi problémákkal küzdünk, mint egy átlagember. Nekünk is meg kell küzdenünk a sikereinkért, mert nem jön magától. Annyi a különbség, hogy mi nem az erőnlétünk fejlesztjük, hanem taktikáink és csapatmunkánk. A videóban említést tesznek arról, hogy a Japán és Dél-Korea által közösen rendezett foci világbajnokságon a bronzot jelentő meccs előtt egy profi Starcraft játékos ment be az öltözőbe és mondott biztató szavakat honfitársainak. Ott ő volt az a személy, aki még egy kis önbizalmat és elszántságot tudott adni a csapatnak. Azt hiszem, hogy a Minden héten háború emlékezetes beszéde egy hasonló szituációban mindannyiunkba öntene még egy kis plusz erőt, még egy kis plusz akarást, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. A magunk módján mi is szeretnénk sikereket elérni. Ugyan úgy elönt minket is bizonyos pillanatokban az adrenalin és a magunk módján mi is megőrülünk. Kiből nem szabadul ki valami őrület, hogyha gólt szerez vagy valami bravúros megoldást húz elő a tarsolyból? De melyik sporthoz nem kell egy kis őrület? Ilyenek vagyunk mi játékosok!

Van pár olyan dolog, amit a videókat elnézve úgy érzem, hogy érdemes megjegyezni. Ez a világ globális, egy és teljes. Nem érdekel senkit sem a bőrszíne, sem a vallása, sem a nációja, sem a politika hovatartozása. Itt mindenki egyenlő és a játék öröméért játszik. Nem egy csapatban előfordul, hogy nem csak országhatárok, hanem óceánok is elválasztják akár egymástól a csapattársakat, mégis ugyan az a cél hajtja őket előre. Ettől talán kicsit különb lehet az online világ, mint a valós, amit élünk.

 Azon túl, hogy élvezzük a játékot, tagadhatatlan, hogy nagyon nagy üzlet is van benne. A videojáték-ipar nagyobb piaccal rendelkezik, mint a filmipar. Más kérdés, hogy mely kiadott játékok bizonyulnak elég jónak ahhoz, hogy azokból versenyt is szervezzenek, szervezzünk. Igen, szervezzünk, mert részben rajtunk, játékosokon is múlik mindez. Azon kevesek, akik ezt a sportot profi szinten, szerződésesként űzik, nekik megélhetést biztosít az, ami a hobbijuk. Több csapat külön házakat tart fent, hogy játékosaik együtt éljenek és így még több időt tudjanak gyakorolni. Az ilyen profi gamerek éves fizetése több százezer dollár is lehet! Ehhez viszont minden hátteret biztosítanak a csapat vezetői és a csapatot támogató szponzorok is. Ehhez azonban nem kevés gyakorlást és majdnem állandó versengést várnak el, a lehető legjobb eredmények mellett. Nem csoda, hogy az esport köré egy külön iparág épül ki folyamatosan. Nem egy nemzetközileg elismert játékostól láttam különböző oktatóvideókat arról, hogy hogyan gyakorolnak, mi mindennel próbálják bővíteni tudásuk, hogy ők legyenek a legjobbak a saját játékukban. Ez szerintem a legjobb dolog, amit egy profi tehet, hogy nem csak magával és a csapatával foglalkozik, hanem igyekszik valamit átadni mindazoknak, akik őt szeretik és talán egy nap ellenfelei lehetnek egy verseny alkalmával. Az általam pár mondatban leírtakat pontosan tükrözi mindaz, amit az fnatic videójában is látni lehet. Ez jóval több, mint egy egyszerű hobbi...

 Ahhoz, hogy ebből az üzletből mi is kis profitot, hírnevet és megbecsülést szerezhessünk, nagyon sokat kell még tennünk. Hogy mik azok, a hibák amiket elkövetünk, azt hamarosan ugyan így megosztom veletek.

A versenyek kapcsán sajnos javarészt csak külső szemlélői lehetünk mindennek, pedig úgy érzem, hogy bárki szívesen részt venne bármelyik nagy versenyen. Hogy mennyire egységes tud lenni ez a nemzetközi közösség, számomra megmutatta az, hogy éltek egy lehetőséggel elég sokan, hogy egy adott játékbeli tárgy megvásárlásával a kapott plusz tartalmakon túl az egyik leginkább játszott játéknak, a Dota2-nek a nyereményalapját növeljék. A héten elért 7 millió dolláros álomhatár még biztos nem a vég, hiszen a verseny csak július közepén lesz. Forintba átszámolva még hihetetlenebb a több, mint 1,4 milliárd forintos összdíjazás. De ennek csak külső szemlélői vagyunk jelenleg és meglátásom szerint ha az elkövetkező 1-2 évben nem történik komolyabb változás, akkor nem is látok rá esélyt, hogy bármikor is a tűz közelébe kerülhessünk.

Amennyiben úgy érzed, hogy valami még érdekelne a témában vagy kérdésed lenne, akkor keress meg a facebook-on akár a felhasználómnál, akár a blog oldalán, hagyj hozzászólást vagy írj az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre.

Az elmúlt napokban próbáltam több olyan közösséget megkeresni, akik kellő táborral rendelkeznek ahhoz, hogy minél többen láthassátok munkámat és azt, amiért küzdök. Sajnos eddig nem jártam sikerrel egyetlen egy csapattal vagy mozgalommal sem. Volt, ahol még nem volt idejük foglalkozni velem eddig, volt ahol viszont korrekt módon jelezték, hogyha nincs érdekük a munkásságomban, akkor nem tehetnek semmi ilyet. Mindkettőt elfogadom és tiszteletben tartom. Viszont ez egy új megoldást követelt tőlem, hogy véleményem és görbe tükröm mégis eljusson azokhoz, akiket el szeretnék érni.

Több olyan csapat, mozgalom és cég oldalán található lájkok és hozzászólások alapján a blogos facebook felhasználómmal elkezdtem embereket ismerősnek jelölni és úgy meghívni a blog facebook oldalára. Azt mondhatom, hogy ez egy jó húzásnak bizonyult és tényleg sajnos inkább a szükség vitt rá erre. Reakciókból is elég sokfélével találkoztam, de többségében azt mondhatom, hogy mind pozitív.

Bárki, aki megkeresett a sokadik emberke után egy előre megírt kis levelet kapott tőlem. Az ötödik ember után már nem volt annyi kedvem mindent leírni újra. Az esetek nagy részében a reakciótokból adódóan örültök annak, amivel foglalkozni szeretnék és már nem egy témajavaslatot kaptam csak a mai nap folyamán.
Voltak, akik úgy gondolták, hogy ezzel a húzással valamilyen megélhetést szeretnék magamnak biztosítani. Nos, ha bármilyen bevételem származik idővel ebből a blogból, azt a játékos közösségek támogatásárára és oktatására igyekszem fordítani, mert bőven van még min javítani. Szerencsére bővebben kifejtve nézőpontom sikerült meggyőznöm a kételkedőket is céljaimról.
Akadt, aki egyszerű lájkvadásznak ítélt, amiben van reális ráció, de sajnos a szükség törvényt bont. A hazai online világban szükséges az, hogy valaki többet akarjon kihozni a mostani állóvízből. Viszont ha nem számíthat még olyan háttérre és mások segítségére, akkor kénytelen ott és úgy lépéseket tenni, ahogy arra lehetőség adódik. Én ezt az utat követem még akkor is, ha nem ez a sárga köves. Sajnos nálam nincs nyereményjáték, így nem bizonyultam elég érdekesnek hogy az oldal egy újabb olvasóval bővüljön.
Többségetek nem írt rám, nem kérdezett semmit, így gyanítom ők inkább a bemutatkozásom olvasták el első körben, mielőtt faggatni kezdtek volna. Ettől függetlenül állok mindenki rendelkezésére, aki bármire kíváncsi vagy kérdése van. És talán ami még fontosabb, hogy mondjátok el nekem, hogy mi az, ami érdekel titeket. Miről olvasnátok szívesen, hiszen azt hiszem van miről beszélni az esport és a játékok terén.

Mi az, ami várható a közeljövőben a blogon? Pár címszóban igyekszem összefoglalni mindazt, amiről még biztosan szólni szeretnék.

• Játékos közösség és problémái
• hazai lanok régebben és most
• hazai vs külföldi lan
• gamer lányok itthon és külföldön
• nemzetközi sikereink
• összehasonlítás a magyar és nemzetközi tekintetben
• hogyan kezdjünk csapatépítésbe
• hogyan szerezzünk támogatást
• mi a vélemény rólunk

Ez csak néhány olyan téma, amit fel szeretnék ölelni, de nem biztos, hogy ilyen sorrendben. Szerencsére már a mai beszélgetések alatt több olyan ötletet és javaslatot kaptam, amit még érdemes kielemezni. Volt, akivel már 1-1 témát sikerült is átbeszélnem egy kicsit és így nyert kis bepillantást.

A témákhoz igyekszem külföldi kapcsolataimat kihasználva eljutni olyan játékosokhoz, akik érdemben nyilatkozhatnak a saját szemszögükből és természetesen a magyar közösség meghatározóbb embereit is igyekszem elérni. Egyik ilyen esetben a jelenleg működő magyar multigamingek és csapatok képviselőit fogom felkeresni és pár kérdést feltenni nekik.

A játékosok hozzáállásán túl szeretném megmutatni azt is az esportból, ami annak a szépsége. Rengeteg előítélet van még a mai napig azokkal szemben, akik játszanak. Legyen az egy megírt valóságshow vagy egy tragédia, sokszor a kocka jelzőnél tovább nem látnak az emberek. Ezen szeretnék túlmutatni és így akár gyerekeknek, akár szülőknek egyaránt elmondani, hogy mi az, ami miatt sokan ezt megélhetési formának választják külföldön.

Remélem sok nyitott kérdésre sikerült pontot tennem és akár a facebookon, akár a hozzászólások között vagy az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen keresztül, de megkerestek véleményeitekkel, javaslataitokkal és olyan témákkal, amikre kíváncsiak vagytok. Arra kérek mindenkit, hogyha ismer olyat, aki szívesen játszik vagy olyat, aki teljesen elzárkózik az ezen fajta sportoktól, mutassa meg az egyik számára kedves témát és remélem az segít jobb játékossá vagy befogadóbbá válni ezzel a játékos léttel kapcsolatban. Nem tökéletes, amit alkotok, de igyekszem mindig a lehető legjobban körüljárni mindazt, ami jelenleg körülöttünk van.

A World of Tanks szintén egy ingyenes játék, ami alapjában véve egy tök jó témát ölel fel. Én a magam részéről szeretem a haditechnikákat és így akár még kedves is lehetne nekem a játék. Igyekszem összefoglalni mind a pozitívumokat, mind a negatívumokat, amit a játékosoktól hallottam, illetve ami alapjába véve minden ingyenes játékra igaz lehet.

Alapból az, hogy egy játék ingyenes, azt teljesen pozitívnak ítélem meg. Ami a legtöbb ilyen játéknál alapvető lehetőség, hogy bizonyos módon fizethetünk ahhoz, hogy egyes eszközökhöz hozzájussunk vagy bizonyos szinteket elérhessünk. Vannak olyan játékok, amiknél máshogy nem is lehet szinte értelmesen mások ellen játszanunk. Ha más beruház erre-arra, de mi nem, akkor máris megvan a hátrányunk. Ami pozitívum, hogy igaz, hogy idővel, de el tudjuk érni ugyan azt a szintet. Így, ha valaki kitartó, akkor is el lehet érni ugyan azt a szintet.

Ami nekem furcsa volt a WoT kapcsán, hogy a tankok ha egyszer megsemmisültek, akkor egy csatában nem lehet őket újra bevenni, kivéve, ha van "raktáron" másik tankunk. Ilyen szempontból reálisabb, de eltérő attól, amit megszoktunk a legtöbb játékban (CoDUO, BF szériák). A játék, ahogy a hivatalos oldalán láttam akár 15 fős csapatok is egymásnak eshetnek, de a nemrég Észtország elleni válogatott meccs alkalmával 8vs8 felállással ment a harc, ha emlékeim nem csalnak. Nyilván itt a tankok száma és típusa adott, nem úgy, mint egy publicon.

Amit még megtudtam, hogy a Tier5-ös szinttől kezdve, ha nem fizetünk be prémium szolgáltatásokra, akkor minden egyes összecsapásból mínuszosan jövünk ki. Aki ezt meg tudja erősíteni vagy cáfolni, az jelezze a hozzászólásoknál. Hogy kicsit a játékmenetről is megtudjatok többet, íme egy kis videó attól az embertől, aki segített és ellátott jó néhány infóval és az álcázás nagymestere, ha arról van szó. Jó szórakozást a videóhoz!

Amennyiben úgy érzed, hogy valamit kihagytam és fontos lenne megemlítenem, akkor azt jelezd a hozzászólások között vagy az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen.

A Hearthstone játékról, mikor először hallottam és láttam egy kicsit az az érzésem támadt, hogy különböző fantasy kártyajátékokat gépre és a WoW lényire ültetik. A magam részéről a HS-sel szintén nem játszottam, de engem egyre nehezebb rávenni bármilyen játékra, mert úgy érzem, hogy a legtöbb mögött nincs olyan játékélmény számomra, mint amit mutat. Erről is van egy bejegyzésnyi véleményem, így erről később olvashattok.

Mi az, amivel a Blizzard igyekszik meggyőzni minket? Az egyik az az, hogy maga a játék teljesen ingyenes! Vannak hetente különböző questek, amikkel valamennyi aranyat lehet szerezni. Ahogy mesélték nekem ismerősök, ezek változó mennyiséget adnak, de nem annyit, hogy abból egykönnyen egy új kártyacsomagot vásárolhass. Itt jön az, amit korábban említettem már, hogy bár az alapjáték ingyenes, nagyon sok úgy van kialakítva, hogy egy bizonyos szint után elengedhetetlen, hogy pénzt áldozzon rá az ember, ha egy bizonyos szintet el akar érni. Ez a Hearthstone esetén az új kártyákra vonatkozik.

Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy az idei Blizzcon-on 100.000$ dollárt kap a győztes egy olyan játékban, ahol 1vs1 felállásban játszanak. Aki kicsit többet akar tudni a versenyről és hogy hogyan kerülhet ki oda, az megteheti itt. Ami még érdekes, hogy az első olyan verseny lesz, ahol táblagépen fognak majd játszani bizonyos szakaszokban a játékosok.

Ahogy a játékmenetet láttam és abban a videóban is, amit meg fogok osztani veletek nekem igazából úgy jön le a játék, hogy részben attól függ, hogy valaki mennyire jó, hogy milyen kártyacsomagot tud összerakni és azon, hogy az adott kártyákat milyen szerencsével húzza ki az ember a pakliból. Persze sokat jelent az is, hogy a különböző kártyákat és tulajdonságaikat miként és hogyan vonják össze. Hogy többet lássatok egy játék menetéből és egy pakli összeállításából egy olyan játékos meccsét választottam, akinek neve biztos sokat mond azoknak, akik rendszeresen komolyabb szinten játszanak. Íme TotalBiscuit és Trump összecsapása.

Ha véleményed szerint valamit kifelejtettem és érdemes lenne megemlíteni, azt kérlek jelezd felém akár hozzászólásoknál, akár mailben az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen keresztül.

A mostanság népszerű moba játékok közül a másik legnagyobb a Dota2. Ebben talán még nagyobb lehetőségek és pénzek forognak, mint a nagy riválisban, a LoL-ban, amennyire én látom. Az idei világbajnokságnak nevezhető versenyen, az The International már most több, mint 6.000.000$ nyereményalappal rendelkezik. Igen, jól olvastátok. Több mint hatmillió dollár az, amiért küzdenek. Hogyha kíváncsiak vagytok, hogy a cikket olvasva épp hogy áll az alap, akkor azt itt találhatjátok meg. Ha ismereteim helyesek, akkor május második hetében indult ez a közösségi nyereményalap-duzzasztás és még majdnem 2 hónap van a versenyig. A versenyről itt találhattok pár érdekességet a résztvevőkről. Egy kis ízelítő, hogy mire lehet számítani a hangulatot tekintve.

Azért is ezekkel az infókkal kezdtem, mert ezek a számok döbbenetesek. Már a Free to Play kapcsán is említettem korábban az 1.600.000$ összdíjazásnál, hogy elképesztő, erre a Valve még rátett egy nagy lapáttal. A Dota2 szintén azok közé a játékok közé tartozik, amit nem játszom, de igyekeztem itt is kifaggatni, akit lehet és aki érintett.

A játék lényege és menete nagyon hasonlít a LoL-ra, de ahhoz képest vannak árnyalatnyi különbségek, amivel összetettebbé teszi a játékot. A fontosabb dolgokat korábbi cikkben leírtam a LoL kapcsán a játékmenetről. Az eltérések révén még több lehetőség van mind egyéni, mind taktikai szempontból ellenfelünk legyőzésére. Láttam érdekes bejegyzéseket pár oldalon, de nem tudom, hogy támogatásbeli különbség van-e a fejlesztők részéről a két játéknál. Nyilván ez egy olyan kritikus pont, ami sokat jelent abban, hogy játszható és élvezetes legyen a játék. Minden más már a játékosokon múlik, hogy mennyire használják ki a befolyásukat, hiszen rajtatok múlik, hogy játszatok-e egy játékkal vagy sem.

Nagyon nem szeretnék ódákat zengeni és ismételni magam a korábbi bejegyzésekből, így inkább egy viszonylag friss movie-t szeretnék veletek megosztani. A főszereplő nem más, mint a már általam is korábban említett Dendi.

Ha véleményed szerint valamit kifelejtettem és érdemes lenne megemlíteni, azt kérlek jelezd felém akár hozzászólásoknál, akár mailben az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen keresztül.

Ahogy azt korábban is írtam, már a Warcraft3 idején sem fogott meg ez a fajta játékmód és így én személyesen nem is játszottam League of Legends játékkal. Mint ahogy minden sportnak megvan a maga szépsége, de nem feltétlen fog meg minket 1-1, úgy vagyok én is a moba játékokkal a magam részéről. Saját tapasztalat hiányában több játékossal beszéltem és beszélek is a játékról, mivel játékosként nem érdekel, de lehet, hogy későbbiekben egy saját csapatnál szükségem lesz minimális játékismeretre.

Amiket összeszedtem játékosoktól, netről és videókból, azok alapján lehet, hogy egyes információk nem lesznek újak, de igyekszem tárgyilagos lenni minden tekintetben.

A CSGO-hoz hasonlóan lehet ranked és unranked meccseket játszani, mintha csak egy competitive meccsre mennénk vagy csak pubolnánk. Itt azonban az 1on1, 2on2 és az 5on5 is előfordulhat és ehhez képest változnak természetesen a pályák is. Minden egyes karakter sajátságos tulajdonságokkal rendelkezik és elméletileg a több, mint 100 champion révén elég sokféle felállásban lehet egymásnak esni. Itt is azért megvannak azok a karakterek, amiket a legtöbben előnyben részesítenek.

A hagyományos 5vs5 összecsapásban mindenkinek megvan a maga szerepe, helye. Ezek a következők: top, mid, jungle, ad vagy ap carry és support. Nyílván aki játszott a játékkal mindegyiknek tudja a pontos feladatát, én így a magam részéről nem kezdek bele találgatásokba és okfejtésekbe.

Amit megtudtam a játékról még, hogy jóval egyszerűbb, mint a Dota2 és emiatt sokszor kezdőknek javasolják, hogy legyen hol betanulni a játékba. Hogy miért hasonlítottam össze és mi alapján, azt kifejtem a másik játéknál. Először egy 5on5 a profiktól.

Szerencsére emiatt vagy épp ennek ellenére a LoL manapság az egyik legjobban eladható esport. Itthon is és külföldön is rengeteg stream és verseny van. A legnagyobb versenysorozat az LCS, aminek épp az ötödik sorozatát éljük és nemrég bejelentették, hogy egy olyan történelmi helyen lesz, mint a Wembley. Azt hiszem hogy ez is azt jelzi, hogy szép lassan kezd magának megfelelő helyen a köztudatba kerülni az esport. Sajnálatos módon itthon sem a közösség, sem a közvélemény nem alkalmas jelenleg semmilyen komoly esemény megszervezésére és egységes fellépésre sem. Arról, hogy milyen különbségek vannak itthoni és külföldi viszonylatokban, azt egy külön cikkben, több külföldi csapat bevonásával tervezem bemutatni.

Ha véleményed szerint valamit kifelejtettem és érdemes lenne megemlíteni, azt kérlek jelezd felém akár hozzászólásoknál, akár mailben az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen keresztül.

A Titalfall-t kicsit vegyes érzelmekkel fogadom a magam részéről. A fejlesztői csapat azon Infinity Ward tagokból áll, akik begőzöltek, hogy csak a CoD-dal foglalkoztak eddig. Ez az infó nekem már sok mindent elárul és elmond arról, hogy mit várhatok a játéktól. Be kell, hogy valljam, hogy én magam még nem játszottam a játékkal, meg nem venném, de kipróbálnám. Láttam nem egy streamet és videót a játékról, de talán a játék sajátosságai miatt lehet belőle igazi esport. Először kis ízelítő a bemutatóról.

A játék maga szép, tetszetős és a BF szériákkal szemben alacsonyabb hardveres igényei vannak, amit sokan örömmel látunk. A játéktér elég nagy, de a 6vs6 létszám ellenére mindig van mozgás, ugyanis a készítők npc-k sorával töltötték fel a pályát. Itt ahogy láttam nem feltétlen a legjobb AI dolgozik, de lehet, hogy javítják még. Ami a CoD-féle agyatlan hentelésen túl mutatkozik, azok a titánok, amikre még visszatérek. Ami nekem különösen tetszik, bár nem szeretem ezt a fajta játékmenetet, az a mozgások. Ahogy van lehetőség falon futni, jetpack-kel repülni és még sok más hasonló. Ezt nagyon kreatívnak tartom és jó, hogy valami változás jön, ha már tényleg egy futurisztikus játékról beszélünk.

Fegyverek szintjén mindenki megtalálhatja a maga kisebb vagy nagyon kaliberét. Persze ahogy megszokhattuk mostanában, a legtöbb fegyver és perk csak idővel, megfelelő szint után érhető el. Amit láttam és elég mókásnak tűnt első ránézésre az az a pisztoly volt, ami automatikusan befogja az ellenfeleket. Természetesen van elsődleges, másodlagos és anti-titan fegyver is. Nem csak az embereknél lehet a különböző fegyverekkel variálni, de a titánoknál is. Ahogy az embereknél is, úgy a titánoknál is háromféle kaszt található, ami nagyban meghatározza az egyéni játékmenetet.

A titánok behozása a játékba szerintem hatalmas ötlet. Mintha minden ember egy külön tankban ülne, ami a hagyományoshoz képes jóval mozgékonyabb és több mindenre alkalmas. Maga a beszállás, a katapultálás és még a gerilla módszerekre emlékeztető vezérlő elektronika szétlövése is nagyon jó kis animációt kapott és jól el lett találva.

Hogy ezek mellett mégis miért vannak kétségeim? Ahogyan az újabb CoD részeknél tapasztaltam a multi nem igényel túl nagy taktikai érzéket és tudást. Inkább arról szól nekem is látszólag az egész játék, hogy mész és ölsz. A videókat elnézegetve nem tudom, hogy hányféle pálya és játékmód létezik, illetve, hogy hogyan van a pontszámítási rendszer, így sajnos ezekről érdemben nem tudok nyilatkozni. Ahhoz, hogy valami esport lehessen, ahhoz véleményem szerint két nagyon fontos tényező szükséges. Az egyik az, hogy egy jó, élvezhető játékunk legyen, remélhetőleg alapból jó multiplayerrel. Míg a másik, hogy egy olyan közösség épüljön ki, ami hajlandó komolyabb szinten, csapatokat kialakítva játszani és esetlegesen a fejlesztőket segítve, egy ígéretes és használható multiplayert kialakítani.

Így félig meddig a kezünkben van a sorsunk. Ha úgy érzed, hogy te magad vagy a társaságod szívesen venne részt versenyeken, akkor keressétek fel a megfelelő közösséget támogató és irányító embereket és nosza. Tegyetek azért, hogy legyen kivel komolyabban játszani!

Amennyiben úgy érzed, hogy valami kimaradt vagy csak elmondanád véleményed, megteheted itt a hozzászólások között vagy keress meg az esportrol[kukac]gmail.com mailcímen. Ugyan ide várok még moviekat is, amik szerinted megérdemlik a pár perc hírnevet.