Hosszú ideje foglalkoztat ez a téma, amiről egy kicsit bővebben szeretnék beszélni. Nem véletlen azt az alcímet adtam neki, hogy "a fájó igazság, amit nem mond ki senki". Amiket itt megemlítek, az mind olyan, amivel szerintem a többség képben van, csak senki nem meri kimondani vagy nagyon kevesen.

Előbb nézzük meg, hogy ki és miért nem mondja vagy mondhatja ki azt, ami. Azért is látom ezt fontosnak, hogy lássátok, hogy miért hallgat mindenki.

• Közösség meghatározó, vezető emberei

Amiért ők nem beszélnek, nyilván az, hogy egységet akarnak kovácsolni minden olyan emberből, aki akár komolyabban, akár csak kedvtelésből játszik. Ha ők kimondják, hogy ez és az a probléma, akkor nem tűnnek fel épp pozitív fényben és így nem érik el a céljukat. Ilyen szempontból érthető, hogy bizonyos kényes pontokról nem szívesen vagy egyáltalán nem beszélnek

• Csapatok, multigamingek

Esetükben hasonló a helyzet, mint a korábban említett társaságnál. Itt annyival lehet rosszabb, hogy menedzserként vagy játékosként nehezebb támogatót és esetleg új csapatot szerezni, hogyha kimondod őszintén a véleményed. Bizonyos nézőpontok mögé nem lehet úgy beállni és támogatni egy cég, szervezet vagy mozgalom részéről sem, mert azzal ők sem biztos, hogy elérnék a céljukat, hogy még több emberhez jussanak el.

• Játékosok

Akiket ismerek játékosok elég sokfélék vannak. Vannak, akik a kelleténél jóval többet gondolnak magukról, mint amennyit nyújtottak. Egy elismert játékosként nem csak a saját érdekeit kellene nézni, hanem azt is, hogy legyen kivel megmérkőznöm itthon. Már ha egyáltalán beszélhetünk elismert játékosokról magyar színekben...

Essünk akkor neki, hogy kielemezzük részleteibe menően mindegyik nagyobb említett csoportot.

Játékos és menedzseri éveim alatt rengetek háborút láttam oldalcsoportok, csapatok, szervezők és további emberek között is. Alapból Magyarország egy nagyon kicsi piac mind a szoftver-, mind a hardvereladások, mind pedig a reklámértéke szerint. De sokszor az összefogás helyett inkább a széthúzás ment ennek ellenére is. Amennyire látom, a millások is és még pár oldal ezen szeretne változtatni és egybegyűjteni minden játékból a profibbakat és a hétvégi játékosokat egyaránt. Ez mind szép és jó, de pont a szerepükből kiindulva nem nagyon előnyös kifejteni a véleményüket sok téren.

A csapatokat tekintve azt hiszem egyértelmű, hogy mi okozza az állandó fejtörést. Itthon több okból is nincs pénz az esportban, amit szintén részletesen kitárgyalok majd még, viszont ami bejön, azt nagyon meg kell becsülni. Sok csapat emiatt inkább megtartja a véleményét, hogy valami minimális támogatáshoz jusson vagy épp azt megtarthassa. Ha valaki például szervert kap, de annak a minősége nem teljesen jó, vagy keres másik hostingot és fizet vagy megmarad a fenekén és örül, hogy potyázik, még ha áldozatok árán is. És akkor még komolyabb támogatásokról ne is beszéljünk.

Ami probléma még, hogy sok vezető beosztásba kerülő ember csak várja a csodát, de nem tesz igazán azért, hogy a csapata előrébb tudjon jutni. A munkahelyen sem jó barátságban kell lenni a főnökünkkel, hanem elvégezni azt, amit vár tőlünk. Itthon néhány vezető sokszor átlép a szerepköréből és nem azt teszi, amit kellene. Én is elkövettem ezt a hibát, hogy nem hajtottam úgy a csapataimat, ahogy kellett volna, hogy sikeresebbek legyenek. Ahol viszont sem eredmény, sem kellő komolyság nincs sem a csapat, sem a menedzser részéről, ott teljes multigamingek és brandek tűnhetnek el pillanatok alatt a süllyesztőben.

A játékosokról bőven van mit mondanom, hiszen én magam is az volnék és rengeteg mindent tapasztaltam. Volt szerencsém külföldi multigamingeknél tevékenykedni és azt kell mondjam, hogy mind mentalitásban, mind hozzáállásban messzemenően a legrosszabbak vagyunk. Az egyértelmű, hogy minden játékhoz is kell kellő önbizalom, de a játékosok 90 százalékánál egy óriási léptékekkel nagyobb, mint kellene. Az utóbbi időben bár már nem játszom, de sokat vagyok még játékosok között és néha sírni lenne inkább kedvem a sok önteltségtől. Minden egyes sportnál ég bennünk a versenyszellem, hogy jobbak legyünk a többieknél és egy ugyan így igaz minden esportra is. Fáj, ha kikapunk, ha a saját elvárásaink alatt teljesítünk és egyebek. Mindig egy reális célt kell magunk elé tűzni, amit meg tudunk valósítani. Ami jelenleg nálunk zajlik, hogyha valaki belő, akkor rögtön csalózzuk. Én is néha elgondolkozom egy-két ellenfél megkérdőjelezhető megoldásán, de nem tudok vele mit tenni. Nincs kikerülhetetlen csalás, így aki megveheti, az meg is veszi. A játék készítői meg örülnek, hiszen minden egyes kitiltott CD-kulcs után mi fogjuk és vesszük a következőt. Aki összeesküvéseket szeret szőni, itt elkezdheti a magáét.

Azon túl, hogy nem szeretünk kikapni az igazi probléma csapat szinten, hogy nem öltünk bele elég időt és energiát abba, hogy gyakoroljunk. Nevetségesnek hangzik, de nyugaton egy játékos szerződésében ez is szerepel az elvárásoknál, nem csak az eredmények. Emlékszem a magam részéről, hogy én is mennyire utáltam 5-6 órán át dobálgatni a gránátokat ilyen gyakorlások alatt, de szükséges volt és meg is lett az eredménye és mindenki tudott mindent. A csapat felét le tudtuk anélkül szedni, hogy tőlünk elesett volna valaki. Nyilván minden játéknál mást és mást kell gyakorolni. Lehetnek ezek füstök, csapatban való mozgások, kanyarívek vagy egyszerű aim gyakorlás is, de mindenképp szükségesek. A másik nagy probléma a csapatoknál, hogy nem kitartóak. Hamarabb adjátok fel a közös játékot és a gyakorlást, minthogy megpróbálnátok megoldani a problémát és átlendülnétek a nehézségeken. Nem repül a sült galamb magától az ember szájába, így tenni kell azért, hogy valami sikert elérj és ez nem azon múlik, hogy éppen kinek a mellére édesgeted magad. A következő ilyen probléma a csapatoknál és a játékosoknál, hogy egy-egy siker után elszalad velük a szekér. Itt jön a már korábban említett önteltség is elő. Magyarországon nem lehet olyan sikert elérni, amiért bárki törné a kezét, hogy egy adott csapatot magához kössön és akkor sem biztos, hogy a csapat azt mondja az első kudarc után, hogy együtt marad, hanem inkább szétmegy. Egy jó példa lehet az Anexis CoD4 csapata, akik folyamatosan szállították a nemzetközi sikereket is és utána lett olyan hátterük, amilyen. De dolgoztak is érte, így egy rossz szavunk nem lehet rájuk. Viszont nem egy olyan elvárással találkoztam csapatok részéről, amin a fejemet fogtam. Bárhol ahol külföldön tevékenykedtem próbaidő volt a csapatoknál és utána kaptak olyan támogatást, amit az eredmények alapján kiküzdöttek maguknak. Akik ebből keresnek éves szinten több százezer eurót, azok tényleg foglalkoznak is azzal, ami a feladatuk és amit elvárnak tőlük. Befektetés nélkül nincs haszon.

Itthon így a legnagyobb gond játékosnál, hogy túl sokat várunk túl kevés ellenszolgáltatásért. Arról nem is beszélve, hogy sokan túl vannak sztárolva. Egy olyan kicsi réteget alkotunk csak az esportból, hogy jelenleg csak a peremkerületen vagyunk. Az elmúlt évek óta nem nagyon tudok olyan csapatot mondani, ahol állandó felállás lenne legalább 1 éve és sikereket is érnek el. BF-ben nem vagyok ott, hogy így nem tudom, hogy a Team Rock csapatánál volt-e bármilyen változás, de talán ők az egyedüli olyan csapat, ahol ez megvalósulhatott. Más csapatot hamarabb elért az, hogy feloszlottak vagy kiléptek egy multigaming alól. Több olyan játékos van, aki agyon van sztárolva anélkül, hogy tényleg valami olyan eredményt elértek volna, amiért példák lehetnének. Nemzetközi szinten pont a fentebb leírtak miatt nem igazán örülhetünk bármilyen elismerésnek, ami miatt felnézhetnénk bárkire is. Pusztán néhány oldal és közösség kihasználja azt, hogy fog egy magyar viszonylatban ismertebb embert és ezen keresztül próbál meg vagy valami terméket vagy valami szolgáltatást eladni és így még több embert magához gyűjteni. Egy ilyennek maximum itthon van marketing értéke. Ez így még érthető is lenne, hiszen mindenkinek kell a reklám, viszont ezek a játékosok sosem tették úgy oda magukat egy ügyért, ahogy emlékszem, hogy az valamilyen szinten a közösség érdekeit is szolgálja, ne csak a saját magukét. És itt van még egy olyan probléma nálunk, ami igazán lényeges. Csak elvárjuk, hogy ki legyünk szolgálva, de nem teszünk semmit a közösségért. Ugyan ez a probléma a streamerek és a youtube videósok közül sokakkal. Nektek talán több lehetőségetek van a kis hétvégi játékost vagy a külső szemlélőket is bevonni. Ti vagytok ott a kirakatban a legtöbb embernek, így nektek is példát kellene mutatnotok. Érdekes volt párhuzamosan nézni a legutóbbi ICL és Copenhagen Games közvetítéseit. Utóbbin minden olyan közvetítő, aki elment adott olyan szinten magára és a munkájára, hogy kulturált megjelenéssel és háttérrel végezte a munkáját. Amit sajnos az egyetlen hazai lanunkon láthattam, hogy sokszor hozzá nem értő emberek, nem feltétlen szalonképes állapotban próbáltak közvetíteni vagy valami ahhoz hasonló tevékenységet művelni. A technikai problémákról most nem is beszélnék, de engem személy szerint zavart, hogy olyan ember ült oda, akinek nincs feltétlen játékismerete. Itt nem tudom, hogy mennyire a lant szervezők vagy mennyire a közvetítéseket szervezők hibáztak, de a magam részéről több közvetítést így nem fogok nézni. Ez egy olyan lehetőség, hogy aki eddig nem ment le, az a látottak alapján el tudja dönteni, hogy a következőre esetleg lenéz a csapatával vagy sem. De ugyan ez igaz itt az éjjel 3-ig történő játékkal kapcsolatban is. Egy légtérben a többi csapat és közösség nem tud pihenni más játékok miatt, illetve az admin is ember, neki is szüksége lenne a pihenésre a lan alatt is. De legyen egy belső igényetek a saját munkátok minőségével szemben is. Amit látnak belőled/belőletek, az alapján ítélnek meg.

Érdekességként a múlt hétvégén 16, a nemzetközi viszonylatban is elismert játékos összefogott egy jótékonysági céllal és több, mint 20.000 eurót gyűjtöttek össze a Balkánt sújtó esőzések kárának enyhítésére. Itthon ugyan nincs olyan anyagi jólét, de rengeteg olyan lehetőség van, amivel támogatni lehetne azt, hogy sikeresebb legyen az itthoni esport és annak megítélése. Utána jóval könnyebb bármiért is összefogni és kiállni és úgy elérni egy közös célt, amivel mindenki jól járna.

Bízom benne, hogy mindenkihez eljut ennek a cikknek a mondanivalója és okul belőle és megtalálja a magára vonatkozó részt, mint ahogy én is. Hogyha úgy érzed, hogy valami kimaradt belőle, akkor hozzászólásoddal oszd meg velem. Vagy ha szeretnéd a névtelenséged megtartani, akkor írj az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre. Ezen túl megtaláltok a facebook-on akár a felhasználómnál, akár a blog oldalán,ahol várom véleményeitek és kéréseitek, hogy miről olvasnátok többet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.