Az este folyamán a tőletek kapott visszajelzések több gondolatmenetet is indítottak bennem. Az egyik ilyen kapcsán elkezdtem tanakodni, hogy egy kívülállónak hogyan is fogalmazhatnám meg, hogy mi is az esport és hogy miért is élvezzük olyan sokan annyira. Nem a legegyszerűbb feladat, de remélem sikerül jól megbirkóznom vele.

Szerencsére nagy kedvencünk, a wikipédia segítségével, sikerült egy olyan megfogalmazást találnom, ami egy mondatban talán a legjobban leírja a lényegét. Szabad fordításban és kiegészítve így tudnám összefoglalni. Az esport kifejezés alatt a szervezett videojáték versenyeket értjük. Ezeken részt vehetnek profik (fizetett) és amatőr játékosok is. Ezen játékok leggyakrabban RTS, FPS, vagy MOBA típusokba sorolhatók. De ugyan úgy jelen vannak a szimulátorok és sportjátékok is a nagy világversenyeken.

Versenyezni bárhol és bármilyen játékban lehet. Az emberrel egy idős a versengés maga. Ahogy a fejlődésben haladtunk előre és a technika révén egyre több lehetőségünk adódott, nem az életben maradás volt a legnagyobb verseny, mint amiben küzdöttünk, több tízezer évvel ezelőtt. A hagyományos sportoknál is azért mérjük össze másokkal tudásunk, testi- és szellemi állóképességünk, hogy megtudjuk jobbak vagyunk-e a másiknál. A számítógépes játékoknál részben a gépek fejlődésével megjelentek azon számítógépek, amit már nem csak a bonyolult számítások elvégzésére használtak. A legegyszerűbb játékoknál, akár pontszámra, akár időre való tekintettel kelhetünk versenybe korábbi eredményeinkkel vagy egymással.

Az internet elterjedésével kinyílt a világ és még több embert érhetett el bármilyen játék vagy verseny. Az, hogy ki milyen játékot választ az leginkább attól függ, hogy milyen beállítottságú, illetve mi fogja meg. Minden játéknál elengedhetetlen, hogy élvezzük is. Az évek múlásával nem egy játékból és nem egy világbajnokságot rendeztek és emellett még rengeteg kisebb-nagyobb versenyt is tető alá hoztak a lelkes szervezők. A következő videó egy kisebb történeti áttekintést mutat arról, hogy honnan hová fejlődött a teljes játékos világ és a versenyek színvonala is.

Az igazat megvallva az én esporttal töltött körülbelül 10 évemmel azok közé tartozom, akik nem voltak ott a kezdetekkor, viszont a mostani viszonyokhoz képest már talán öregnek és veteránnak vagyok tekinthető. Emiatt érzem részben feladatomnak, hogy a mostani fiataloknak, akik már 12 éves korban is elkezdenek a neten játszani, valamilyen iránymutatást adjak és minden olyan személyhez eljussak, aki valamilyen előítélettel rendelkezik a "kockák" világával szemben és megmutassam számára is, hogy mi minden rejtőzik ebben a világban azon túl, amit ő lát.

A legnagyobb játékos összejövetelek közé tartozik a Dreamhack. Ez mára olyan hatalmassá nőtte ki magát, hogy az utóbbi években átlag 20.000 fő látogat el személyesen a rendezvényre, amelynek nagy része játékos és egy része csak néző. Az utóbbi években szerencsére egyre több nő képviselteti magát mindkét táborban. Egyszerre több ezer játékos játszik egymás ellen és többségük csak a hangulat kedvéért megy. Itthon egy-egy nagyobb offline rendezvényen (LAN-on) 4-500 fő vesz részt jobb esetben. Hogy ekkora gépmennyiséget ki tudjanak szolgálni 40 illetve 120Gbit/s sebességű internethálózatot biztosítanak. Magyarországon egy átlagos játékos egy 20Mbit-es internettel vígan eljátszik. Az internet nem csak a folyamatos játékhoz ad kiváló feltételeket, hanem az online közvetítésekhez is, amit csaknem átlag 10 millió játékos és érdeklődő is követett az elmúlt években versenyenként. Igaz még 2 hét a következő Dreamhack-ig, de a helyek 99%-a már le van foglalva.

Hogy a számokon túl mit is takarnak ezek a versenyek számunkra? Attól függetlenül, hogy ki milyen beállítottságú valamilyen sportot biztosan szeret. Ha nem is követi ezeket olyan szorosan nyomon, vannak olyan világesemények, amik mégis valamilyen médium elé szegezik és valamilyen formában követi annak eseményeit. Nekünk ez olyan, mint egy világbajnokság más kedvenc sportjából vagy akár egy olimpia. Ugyan úgy megvannak a kedvenc csapataink, a kedvenc játékosaink, akikre valamilyen okból fakadóan felnézünk. Egy hagyományos sportnál szükség egyszerre taktikai, mentális és fizikai felkészültségre is. A számítógépes játékoknál utóbbi kiesik, így még nagyobb embertömeghez érhet el, mert sokunknál a fizikai állapotunk nem feltétlen megfelelő imádott sportunkhoz. Ahogy egy olimpián szorítunk a vízilabdásoknak vagy a kajak-kenusoknak és félistenként tekintünk rájuk egy-egy ilyen siker után, vannak országok, ahol egy eSportoló lehet példakép és ikon. A Free to Play dokumentumfilm rengeteg betekintést enged, hogy mi is ugyan azokkal a hétköznapi problémákkal küzdünk, mint egy átlagember. Nekünk is meg kell küzdenünk a sikereinkért, mert nem jön magától. Annyi a különbség, hogy mi nem az erőnlétünk fejlesztjük, hanem taktikáink és csapatmunkánk. A videóban említést tesznek arról, hogy a Japán és Dél-Korea által közösen rendezett foci világbajnokságon a bronzot jelentő meccs előtt egy profi Starcraft játékos ment be az öltözőbe és mondott biztató szavakat honfitársainak. Ott ő volt az a személy, aki még egy kis önbizalmat és elszántságot tudott adni a csapatnak. Azt hiszem, hogy a Minden héten háború emlékezetes beszéde egy hasonló szituációban mindannyiunkba öntene még egy kis plusz erőt, még egy kis plusz akarást, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. A magunk módján mi is szeretnénk sikereket elérni. Ugyan úgy elönt minket is bizonyos pillanatokban az adrenalin és a magunk módján mi is megőrülünk. Kiből nem szabadul ki valami őrület, hogyha gólt szerez vagy valami bravúros megoldást húz elő a tarsolyból? De melyik sporthoz nem kell egy kis őrület? Ilyenek vagyunk mi játékosok!

Van pár olyan dolog, amit a videókat elnézve úgy érzem, hogy érdemes megjegyezni. Ez a világ globális, egy és teljes. Nem érdekel senkit sem a bőrszíne, sem a vallása, sem a nációja, sem a politika hovatartozása. Itt mindenki egyenlő és a játék öröméért játszik. Nem egy csapatban előfordul, hogy nem csak országhatárok, hanem óceánok is elválasztják akár egymástól a csapattársakat, mégis ugyan az a cél hajtja őket előre. Ettől talán kicsit különb lehet az online világ, mint a valós, amit élünk.

 Azon túl, hogy élvezzük a játékot, tagadhatatlan, hogy nagyon nagy üzlet is van benne. A videojáték-ipar nagyobb piaccal rendelkezik, mint a filmipar. Más kérdés, hogy mely kiadott játékok bizonyulnak elég jónak ahhoz, hogy azokból versenyt is szervezzenek, szervezzünk. Igen, szervezzünk, mert részben rajtunk, játékosokon is múlik mindez. Azon kevesek, akik ezt a sportot profi szinten, szerződésesként űzik, nekik megélhetést biztosít az, ami a hobbijuk. Több csapat külön házakat tart fent, hogy játékosaik együtt éljenek és így még több időt tudjanak gyakorolni. Az ilyen profi gamerek éves fizetése több százezer dollár is lehet! Ehhez viszont minden hátteret biztosítanak a csapat vezetői és a csapatot támogató szponzorok is. Ehhez azonban nem kevés gyakorlást és majdnem állandó versengést várnak el, a lehető legjobb eredmények mellett. Nem csoda, hogy az esport köré egy külön iparág épül ki folyamatosan. Nem egy nemzetközileg elismert játékostól láttam különböző oktatóvideókat arról, hogy hogyan gyakorolnak, mi mindennel próbálják bővíteni tudásuk, hogy ők legyenek a legjobbak a saját játékukban. Ez szerintem a legjobb dolog, amit egy profi tehet, hogy nem csak magával és a csapatával foglalkozik, hanem igyekszik valamit átadni mindazoknak, akik őt szeretik és talán egy nap ellenfelei lehetnek egy verseny alkalmával. Az általam pár mondatban leírtakat pontosan tükrözi mindaz, amit az fnatic videójában is látni lehet. Ez jóval több, mint egy egyszerű hobbi...

 Ahhoz, hogy ebből az üzletből mi is kis profitot, hírnevet és megbecsülést szerezhessünk, nagyon sokat kell még tennünk. Hogy mik azok, a hibák amiket elkövetünk, azt hamarosan ugyan így megosztom veletek.

A versenyek kapcsán sajnos javarészt csak külső szemlélői lehetünk mindennek, pedig úgy érzem, hogy bárki szívesen részt venne bármelyik nagy versenyen. Hogy mennyire egységes tud lenni ez a nemzetközi közösség, számomra megmutatta az, hogy éltek egy lehetőséggel elég sokan, hogy egy adott játékbeli tárgy megvásárlásával a kapott plusz tartalmakon túl az egyik leginkább játszott játéknak, a Dota2-nek a nyereményalapját növeljék. A héten elért 7 millió dolláros álomhatár még biztos nem a vég, hiszen a verseny csak július közepén lesz. Forintba átszámolva még hihetetlenebb a több, mint 1,4 milliárd forintos összdíjazás. De ennek csak külső szemlélői vagyunk jelenleg és meglátásom szerint ha az elkövetkező 1-2 évben nem történik komolyabb változás, akkor nem is látok rá esélyt, hogy bármikor is a tűz közelébe kerülhessünk.

Amennyiben úgy érzed, hogy valami még érdekelne a témában vagy kérdésed lenne, akkor keress meg a facebook-on akár a felhasználómnál, akár a blog oldalán, hagyj hozzászólást vagy írj az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.