A gépemen böngészve találtam a régi dokumentum filmek között egy olyan Frei dossziés műsort, ami az online világról szólt. Azt kell mondanom, hogy azóta azért sok minden változott. Van, ami előnyére és van ami hátrányára. Először is az összevágott, esporttal kapcsolatos részt ajánlom figyelmetekbe és aztán a saját véleményem hozzá.

Első sorban örvendetes, hogy 8 évvel ezelőtt ilyen téma megjelent a TV-ben és próbált utána járni amennyire a műsoridő engedte. Azt kell, hogy mondjam, hogy az eltelt idő alatt sok minden változott, de nem minden jó irányba. Kikerültünk a nagy körforgásból és már nincsenek WCG-s lanos kvalifikációk és nagy versenyekre maximum önerőből van lehetőségünk kijutni. Sok minőségi játék eltűnt és ami leginkább zavar, hogy egyre több pénzhajhász franchise jelent meg vagy folytatta munkáját és nem feltétlen olyan tekintetben, ami az esport érdeke.

Részben a sok játéknak, részben a játékos közösségnek, feldarabolódtunk és nem képzünk már olyan egységet, mint mikor még kevesebb játék volt. Ez nem feltétlen lenne gond, hiszen akik a videóban is szerepelnek játékosok, szintén már szögre akasztották a gamer egeret és egy vagy több fiatalabb generáció átvette a helyünk. Ami a probléma, hogy a velem egykorúak is úgy tengették játékos életüket, hogy nem volt előttünk igazán olyan példamutatás, amivel tudtuk, hogy hogyan válhatunk jobbá. Hamarabb jártak kézről kézre a különböző beállítások és esetleges nem kívánt programok. Ez az, aminek elejét akarom venni ezzel a bloggal és remélem, hogy sikerül is.

A közösségi problémákon túl a média sem mindig kezeli jól a különböző helyzeteket. Rengeteg olyan eset van, amikor 1-1 erőszakosabb játékra fogják valakinek a tettét. Akiket én személyesen megismertem és akár 5-10 éve fps-sel játszanak versenyszerűen, egyikük sem egy olyan ember, aki halomra lőne egy tömeget. Ahol ilyen előfordul ott részben a környezetét kérdőjelezem meg, illetve az illető gondolkodásmódját, elmeállapotát. Aki játszik, annak tudnia kell, hogy ez csak játék. Arra szolgál, hogy az ember kicsit kikapcsoljon, levezesse a feszültséget vagy hogy jó társaságban legyen. Aki kicsit tovább megy, az már egy sport vagy még komolyabb szinten karrier is lehet. Erről a témáról találtam egy kis videót a GameGeek csatornáján, ahol összefoglalják a most olvasott és a következő kis gondolatmenetemmel együtt a lényegi pontokat.

Ahogy Laci is elmondta, a mai napig sok az előítélet, főleg azoktól, akik teljesen elzárkóznak attól, hogy megismerjék és lássák, hogy mi van mögötte. Ugyan úgy rendszeres edzéseket igényel ez a sport is, mint bármelyik labdajáték például. A hagyományosabb sportokkal ellentétben itt inkább a gyors reflexeken, ügyes kézmozdulatokon és leginkább a csapatmunkán van a hangsúly. Utóbbit a legnehezebb elérni. Legalább is itthon, ahol nagyon kevés olyan motivációs tényező van, ami miatt együtt maradnak a csapatok. A probléma okáról később egy hosszabb bejegyzést kívánok ejteni, úgyhogy ezt nem fejteném ki. Jöjjön inkább az a videó, amit én is már többször megnéztem és félig elkeseredve, félig örülve követtem az eseményeit. Elkeseredve azért, mert itthon nehéz bármi olyat tenni, ami előre vinné az esportot és megbecsülést válthatna ki, de ugyanakkor boldog is vagyok, hogy egyre nagyobb az igény és a lelkesedés ilyen versenyek szervezésére és követésére. Jöjjön hát a Free to Play film.

Számomra pozitív, hogy betekintést enged az általunk is elismert és nagyra tartott emberek életébe. Az, hogy van lehetőségünk látni, ahogy ők is küzdenek a saját problémáikkal, szerintem sokunkban ismerős lehet. Nem hiszem, hogy nem volt olyan játékos, aki ne kapta volna meg a környezetétől, hogy ez a suli rovására megy vagy zavarja a közvetlen környezet mindennapjait. Mi az, amivel ők személyes véleményem szerint kitűnnek? Igaz, hogy "csak" három különböző életutat látunk és nem minden profi életébe leshetünk be, de a lényeg látszik és ezt pár egyszerű gondolatban össze lehet foglalni.

• Jobbak akarnak lenni
• Alázattal vannak a játék és csapattársak felé
• Mernek kockáztatni

A döntőben Dendi olyan váratlan megoldásokat húz elő a tarsolyából, amit sokan nem gondoltak volna és ezzel a merész lépéssel meg tudta lepni ellenfeleit. Persze ez van, akinél nem vezetett győzelemhez. Mindenkinek igazából azt a három kis észrevételt tanácsolom, hogy fogadja meg, mert akkor valamivel közelebb kerülhet ahhoz, hogy sikeres legyen.

Várom építő jellegű kritikáitok és észrevételeiteket a hozzászólásoknál vagy mailen keresztül az esportrol[kukac]gmail.com címre.

Még mielőtt belekezdenék a kis gondolatmenetembe, szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akit megbántok azzal, hogy ezt a két játékgenerációt összemosom. Talán a legrégebbi FPS játékok, amivel bárki játszhatott nagyobb közösségben. Én a magam részéről túl sokat nem tapasztalhattam egyik játékból sem. Minimálisak csak a személyes tapasztalataim, de tudom, hogy sokak életében korszakalkotó darabok voltak.

Ami szerintem bárkinek az elsők között jut eszébe azok közül, akik jobban belemerültek vagy komolyabb szinteken játszottak a sok és hatalmas ugrálás. Néhány profi videóját nézve, illetve haladóbbak ellen játszva nekem szinte követhetetlen volt. Nem is nagyon adódott itt sem túl sok babér, maximum az unalmas infó órákon. Ott azért másabb a színvonal, de nem fogott meg úgy, hogy komolyabban foglalkozzak vele.

Ahogy én látom ezek a játékok igényelték a legjobb reflexeket a mutli esetén. A játék maga egyszerű és az újabb részek révén a sokaknak fontos grafikai is fejlődött annyit, hogy élvezhető legyen látványra is. A Quake 3 Arena nagyon sokáig igen komoly versenyjáték volt. A legelső időszakomban ami megtalálható volt fps szinten a gépek többségén az a Quake és a Doom volt. Hogy érzékelni lehessen, hogy mennyire pörgős tud lenni egy Quake, megosztanám veletek azt a videót, amit a leggyorsabb 100%-os gameplay néven találtam meg. Biztos, hogy nem csak alkalmanként játszott a játékkal, mert minden egyes titkos helyiséget és szörny spawnhelyet nem kis szinten tudja.

Az Unreal Tournament és a Quake között számomra túl sok különbség nincs játékmenetet tekintve. Ezért meg lehet nyugodtan kövezni, bennem ez a világ nem hagyott mély nyomott akkortájt. Én más játékokkal kötöttem inkább le magam. Az UT-ben amit infón sokan nyomtunk, a fejlesztők által is az egyik legismertebbnek tartott map volt. Erről, illetve egy a készítőkkel való interjúról találtam olyan videókat, ami remélem, hogy tetszeni fog a játék kedvelőinek. Először egy kis online gameplay:

És végül az interjúk:

Bár tudom, hogy információim biztosan hiányosak, de remélem, hogy ettől függetlenül szórakoztatónak találtátok és a játékosoknak elnyerte tetszését. Amennyiben rendelkezel bármilyen olyan videóval, ami kapcsolódik a témához írjon hozzászólást vagy üzenetet az esportrol[kukac]gmail.com mailcímre. Hamarosan új témával jelentkezem, amivel kezdve igyekszem felkavarni az itthoni állóvizet az esport terén.

Legelőször a baráti társaságom révén hallottam a játékról, mert ketten komolyabban is játszottak a [s^FB] csapatában, így leginkább az általuk mesélt infókra alapozva keresgéltem a neten. Egyetlen nagyobb hazai lan volt, amin részt vettek és vegyes hangnemben nyilatkoztak róla a srácok. Hiába találtam meg a GameStar oldalán a lanhoz kötődő cikket, de az ott linkelt EA oldal sajnos már nem létezik. Úgy látszik nem minden marad meg a neten az utókornak...

Gyanítom nem ez volt az első BF lan, amit itthon rendeztek, de ahogy hallottam az egyik legnagyobb hátteret kapott, az biztos. Rengeteg támogató volt és compo gépeken zajlottak a versenyek. Itt nem esküdnék meg, hogy 6vs6 vagy 8vs8 volt pontosan a felállás. Ahogy a cikkből kiderül 200.000Ft fődíjú volt a rendezvény. Hiába több játékos egy csapatban, ez akkor is 2005 nyara volt és nem feltétlen volt olyan sok csapat. Nem is nagyon emlékszem az utóbbi  2-3 évben olyanra, hogy akár ezen összegnek a közelében adtak-e volna bármilyen nyereményt itthon lanon egy csapatversenyben.

 Amennyit hallottam a srácoktól, a verseny színvonalával nem volt gond, nagyon jól érezték magukat. A sok támogató révén igen erős gépeken játszhattak, akkori viszonylat szerint. Igazából az egész rendezvényen jól érezték magukat, de kiemeltek két negatívumot, ami közrejátszott abban, hogy végül nem jártak sikerrel.

A compo gépes lan egyik hátránya lehet, hogyha a gépek túlmelegednek, de megnyitni nem lehet őket a jobb hűtés miatt, mert le van plombálva. És ugye egy ilyen versenynél nem nagyon van megállás. Ez a probléma sajnos a srácok csapatában két embernél is kijött, ráadásul azoknál, akik akik a légi egységeket irányították. Itt jött az a fordulat, amit nagyon nem tartok senki részéről és semmilyen játékban etikusnak, hogy az előzetesen megbeszélt pálya helyet egy olyat választott az ellenfél csapat, amelyen nagy szerepe jut a repülőknek, helikoptereknek.

A váltást egy részről meg lehet érteni, hiszen mindenki örül, hogyha az erős ellenfele gyengélkedik és gondjai vannak. Mindenkiben van egy kis egészséges versenyszellem, egy lan alatt ez meg főleg előjön. A magam részéről én is örülök egy war alatt, hogyha az ellenféltől a PB miatt kiesik valaki vagy a Steam kapcsolata szakad meg és emberelőnyben vagyunk 1-2 körig is akár. Ugyanakkor ha valamit előre megbeszélünk, főleg egy versenyen, ahhoz úgy érzem kell hogy legyen annyi betyárbecsület, hogy tartjuk is magunkat. Ennyi korrektség és fair play szükséges, különben lehet, hogy eredményességben előrébb jutunk, de erkölcsileg elássuk magunkat. Hogyha valaki kiemelkedő játékos szeretne lenni, ott viszont mindkettőnek a megfelelő helyen kell lenni. Nem másokon átgázolva kell elérnünk a sikereket, céljainkat, hanem magunknak kell azt az összes nehézségével együtt viselni, mert úgy a siker íze is édesebb.

Sajnos a youtube nem árasztott el sok BF2 videóval, de amit találtam, remélem elnyeri tetszésetek. Eszement csatornáján több BF2 movie is szerepel és én ebből az alábbit választottam.

Sajnos a legtöbb keresésem vakvágányra futott, mert mindenhol már az újabb részekről található szinte bármilyen eredmény vagy videó. Így sajnos nem tudok bővebb információkkal szolgálni arról, hogy mit és hogyan értünk el esetleg nemzetközi szinten. Így ha valaki rendelkezik bármilyen versenyeredménnyel, akkor az kérem írjon az esportrol[kukac]gmail.com címre.

Én a magam részéről suliban pár alkalommal játszottam a BF 1942-vel, de igazán a BFBC2-nél csatlakoztam be pár évig a Battlefield játékok világába, de voltak olyan dolgok, amik nagyon megtetszettek. Később remélem lesz lehetőségem összevetni a különböző fps játékokat és mindegyikről megírni egy kis összehasonlítást.

Észrevételeitek kérlek osszátok meg velem akár hozzászólásban, akár a már említett esportrol[kukac]gmail.com mailcímen.

Mikor a Warcraft 3 megjelent, a Starcraft már az oviban totyoghatott volna. A játék sok mindenben különbözött a Warcraft világától és a játék is máshogy volt felépítve. Ki-ki melyikben találta meg azt, amit szeretett, úgy játszott egyikkel vagy másikkal. A mi kis társaságunkban mindkettő előkerült a kisebb lanokon a szokásos CoD mellett. Én sajnos hiába szerettem a stratégiai játékokat, túl sok időt töltöttem a gazdasági háttér kialakításával, mint a jól időzített korai támadásokokkal, így max supportra voltam jó. De nézzük inkább a lényegesebb eltéréseket a két játék között és az eredményeinket.

Ami legelsőre szembeötlik, hogy látványvilágban két különböző játékról van szó. A Warcraft számomra inkább egy képzeletbeli környezet kevés egységgel, míg akkoriban a Starcraft inkább egy lehetséges jövőben játszódó történettel bírt. Utóbbiban 200-as népességlimit volt, mint mondjuk az Age of Empires sorozatban, így elég nagy csatákat lehetett vívni. A nagy seregen túl, eléggé sokszínű is volt az egységeket tekintve.

Mindhárom fajnak volt valami előnye és hátránya. Ami a legelsők között eszembe jut, hogy a zerg és a protoss fajokkal csak akkor tudtunk terjeszkedni, ha ehhez egy speciális épületet építettünk, illetve a drone-ok alakultak át épületekké, ha valamit építeni akartunk. Ahogy én amatőrként tapasztaltam ezzel a két fajjal hamarabb lehetett talán kicsivel nagyobb és erős egységeket gyártanunk, mint a terran-nál. Utóbbinál azonban viszont talán a legerősebb  szerepeltek, igaz csak akkor, hogyha sikerül kifejlesztenünk addig őket. Tankokkal és atomcsapással egész szép kis pusztítást tudtunk elérni, ha addig túléltük az ellenfelek támadását. Emiatt nem sok embert láttam, aki a terran fajt választotta volna játékra. De inkább jöjjön az a része a cikknek, ami miatt indítottam a blogot.

Hazai szinten Gorky több alkalommal behúzta a WCG Starcraft majd később a C&C hazai selejtezőit és képviselte Magyarországot a nemzetközi világversenyen. Én magam sajnos nem láthattam őt sem személyesen játszani, így csak a korábbi starcraft2, illetve GameStar interjúkra és néhány WCG döntős videóra tudom alapozni ismereteim. A BO3 keretek között lezajlott teljes döntőt itt is meg tudjátok nézni.

Gorky a protoss-t választotta saját fajának, amivel mint fentebb látható szép sikereket ért el itthon és megállta a helyét külföldön is.Eredményeit tekintve sem a starcraft, sem a C&C terén nem lehet oka/okunk panaszra. A legtöbb ázsiai országban már igen régóta hagyományai vannak az esportnak és Nyugat-Európában nagyobb a támogatottság ahhoz, hogy valaki profi legyen. De erről később bővebben. olvashattok majd még. Jöjjön egy kis lista Gorky starcraft eredményeiről:

• WCG 2. hely (2003)
• WCG 1. hely (2004,2005)
• WCG csoportból kijutott (2004 - San Francisco)
• WCG csoportból nem jut ki (2005 - Szingapúr)
• SEC 4. hely (2005 ~ Európa Bajnokság)

Amikor a WCG programjából kikerült a starcraft, átváltott a C&C-re és ott is volt szerencséje megmérettetni magát a nemzetközi mezőnnyel:

• WCG 1. hely (2007)
• WCG csoportból kijut (2007 - Seattle)
• SEC 7. hely (2008)

A Gorky-val készült interjú szintén tartogatott egy olyan kérdést, amit úgy érzem, hogy érdemes kiemelnem.
"Véleményed szerint mi a helyzet Magyarországon az e-sporttal?
Hogy őszinte legyek, romokban hever. Vagyis ez egy rossz kifejezés mert az azt jelentené, hogy valaha volt egy fénykora. Sose volt. Az Esport itthon egy alacsony szinten stagnál. Nincsenek szponzorok, nincsen média támogatottság, így nincsenek új-és-új profi játékosok se, nincs fejlődés."

Az interjú immár 6 éves, ahonnan ezt idéztem és vannak, amik változtak és vannak, amik nem azóta. 6 év alatt egy új játékos generáció nőtte ki magát, de mindenféle iránymutatás nélkül. Más szempontból a támogatásnak rengeteg olyan kis igénye van, ami itthon jelenleg még nem elterjedt és inkább a személyes kapcsolatokra épít. Erről véleményem és tapasztalataim szintén később kifejtem.

Mindent egybe véve büszkék lehetünk rá, hogy volt lehetőségünk egy olyan játékost adni a magyar közösségnek, aki összemérhette tudását a nemzetközi mezőnnyel és ha csak kicsiny szeletet is, de magáénak tudhattunk a starcraft élmezőnyéből.

Amennyiben rendelkezel bármilyen játékból movie-val, ami úgy érzed jól sikerült, írj üzenetet az esportrol[kukac]gmail.com címre vagy oszd meg ezen keresztül valamilyen online tárhelyen.

A kezdetek rovatok közül a számomra könnyebbeken már túl vagyok és azon játékok vannak még hátra, amiknél jóval több kutatómunkára volt és lesz szükségem, hogy számomra elfogadható minőségű bejegyzést írhassak. Bár magam is sokat játszottam a baráti társasággal elég sok játékmódot a Warcraft 3-mal, nekem valahogy a mai napig a tower defense maradt a kedvenc. A hagyományos egymás, elleni játékban és a dota-ban sem volt túl sok sikerélményem. Beszéljünk először kicsit a játékmódokról...

Azt hiszem, hogy aki mostanság 25 körül van vagy idősebb, biztosan játszott a Warcraft 3-mal vagy a kiegészítőjével. A single player is elég szórakoztató tudott lenni, de sokkal jobb volt a baráti társasággal nyomni. A második részhez képest a kiegészítővel még újabb népeket kaptunk, így még több mókát tartogatott az egész játékmenet. Alap esetben egyedül vagy akár csapatban is játszhattunk egymással vagy egymás ellen. Amennyire emlékeimben él a játék multi része, itt még nem volt semmilyen rendszer, így nálunk ügyetlenebb vagy éppen már majdnem profi ellenféllel is összehozhatott 1-1 lobby.

A tower defense játékmódot már jobban kedveltem, mert itt nem feltétlen kellett akkora játéktudás és a magam részéről így szórakoztatóbbnak találtam. Itt adott helyeken születtek a npc-k és pályától függően más-más útvonalon és tulajdonságokkal jöttek. Voltak bizonyos varázslatokra immunis szörnyek, mint ahogy repülők is. Volt, ahol szabadon lehetett építkezni az útvonalukon, volt hogy csak mellettük. Különböző tornyokkal lassíthattuk is a mozgásuk. A játék két esetben érhetett véget. Vagy elfogytak az életek, mert túl sok támadó jutott be a céljához és vesztettünk. Vagy akkor, ha mind megöltük úgy, hogy maradt még élet hátra. A játékmódot leginkább 8 emberrel volt érdemes játszani, mert ennél kisebb létszám esetén is ugyan úgy jöttek a szörnyek minden spawnról.

A másik játékmód a DotA volt, ami mára már több játékot is megihletett és életre keltet (DotA2, LoL). Itt a játékmenet nem sokban tért el a mai két nagy játékhoz képest. A hősünket fejleszteni kellett és eljutni az ellenfél őséhez majd megsemmisíteni azt. Itt semmilyen babér nem termett nekem és nem is fogott meg nagyon a játék, így nem is erőltettem. Versenyeket azonban a hagyományos, 1vs1 felállás melletti, egymás elleni harcokból tartottak. Szerencsére itt is megálltuk szépen a helyünket.

A legjobb magyar Warcraft3 játékosok egyike DNA volt. Nem egy hazai versenyt megnyert és több nemzetközi versenyen is képviseltette magát. Hogy csak pár eredményt említsek:

• WCG 3. hely (2005 - magyar selejtező)
• WCG 1. hely (2006,2007 - magyar selejtezők)
• WCG top16 (2006 - Monza)
• WCG top24 (2007 - Seattle)

A 2007-es magyar döntőt megtaláltam a csatornáján, ahol több összecsapását is megnézhetitek még.

A kutatómunka közben találtam egy 2008-as interjút, ahol még többet tudhattok meg játékos pályafutásáról, hozzáállásáról és az esportról alkotott véleményéről. A cikkből egy kis részt azonban kiemelnék számotokra:
"Hogy áll itthon az E-sport?
Nem túl jól. Nagyon kevés az eredményes játékos. A régiek akik jók voltak, vagy abbahagyták vagy már csak keveset gamelnek.
Mi lehet az oka ennek?
Szerintem a főbb okai: kevés az online játékos, nem elég fejlett Magyarország, e-Sportok ritkán szerepelnek a médiában, ha meg mégis, akkor legtöbbször negatív kritikával illetve, és ami a legfontosabb: nincs elég szponzor."

Ami 2008 óta biztos, hogy változott, hogy egyre többen vagyunk, akik az interneten vagy hálózaton keresztül sportolunk. A médiában is néha-néha helyet kapunk, de sajnos legutóbb pont egy minősíthetetlen, előre megírt kereskedelmi TV-s műsorban azzal összemosva és ott sem épp a valós képet mutatva a játékosokról.
Szerencsésnek tartom magam, mert sok olyan embert sikerült megismernem az évek alatt, akik nem csak az esportban hagytak nyomot maguk után, de mindemellett a virtuális világon túl is megállják a helyüket. Sokan közülük az Egymillióan a magyar esportért aktivistái lettek, akárcsak DNA. A saját magam elé kitűzött feladatom sok helyen egyezik az övékével, de remélem, hogy a névtelenségemmel sok mindenre rá tudok világítani, amit ők nem feltétlen tehetnek meg, de szükséges ahhoz, hogy valami jobbat hozzunk ki abból, ami bennünk van és ami körülvesz minket.

Amennyiben rendelkezel bármilyen játékból movie-val, ami úgy érzed jól sikerült, írj üzenetet az esportrol[kukac]gmail.com címre vagy oszd meg ezen keresztül valamilyen online tárhelyen.

Kevés olyan ember van, aki nem ismerné a Counter Strike-t. A 2000-res évek elején a Call of Duty mellett a másik legsikeresebb csapatjáték volt nálunk. Én pont a másik tábort erősítettem, így a CS fénykoráról lemaradtam már. Nekem megmaradt az iskolai informatika órák eltöltésére az osztálytársakkal, de azon túl sokáig nem találkoztam vele. Emiatt a nemzetközi ismereteim nincsenek meg, így amit lehetőségem adódott összeszedni a magyar közösségről, a játékról, és saját tapasztalataimból azt szeretném megosztani veletek.

A legelső alkalommal az ICL-en volt szerencsém találkozni az 1.6-os játékosokkal és pár dolog azonnal feltűnt. Egyfelől a legnagyobb közösség volt, amivel valaha találkoztam, hiszen az egész alsó rész csak nekik volt kialakítva és közel 40 csapat volt ott. Másfelől nem az első nagyszabású lan volt számukra, ahol megjelentek. Nagyon sokan régi ismerősként köszöntötték a másikat és sokkal barátságosabb közösségnek tűnt nekem, mint bármelyik másik.

Az évek alatt volt lehetőségem megismerni a legjobb játékosokat és csapatokat, de 1-1 kisebb netkávézós lan alkalmával is ugyan azt a jó hangulatot tapasztaltam, mint a nagyobb lanokon. Itt már volt lehetőség a hazai selejtezők által kijutni nagyobb nemzetközi versenyekre, mint az ESWC és a WCG. Sajnos idővel már nem volt úgy támogatás és érdek az egész mögött, hogy bármilyen külföldi versenyre kikerüljenek a legjobb magyarok. Ha emlékeim nem csalnak és nem változott a rendszer, akkor a FIFA legjobbjai képviseltetik magukat időről-időre hasonló versenyeken. Az EA magyarországi kivonulásával nem tudom, hogy változott-e ez a helyzet. Persze önerőből minden játékos és csapat olyan versenyre kerül ki, amilyenre akar és amilyet meg tud engedni magának. De ez egy későbbi cikkem témája.

A közösség részben a játék és a vele játszók korából adódóan sokkal szimpatikusabb képet mutatott nekem magáról, mint bármelyik másik nagyobb játéknál. A lanokat inkább egy vidám, baráti sörözéshez tudnám hasonlítani a csapatok többségénél, akik inkább a társaság miatt mennek le. Mióta valamilyen szinten követem az 1.6 eseményeket sok meglepetéssel nem találkoztam, hiszen mindig ugyan azon csapatok voltak ott a legjobb helyeken.

A CS idehaza ma is nagyon népszerű, de fénykora már leáldozóban volt az első ICL előtt is. Mostanra meg a CSGO szinte teljesen kiszorította. Nagyon sok verseny és nagyon jó mezőny volt mindehhez. Akikkel én találkoztam és sokat hallottam és szeretném megemlíteni az DoZeR, KODIAK és a teamwork. Nagyon sok más jó játékos és erős csapat van a mezőnyben, de az eredmények és/vagy a marketing miatt a legtöbb embert megkérdezve nagy valószínűséggel az alábbi neveket felsorolja egy listán.

DoZeR a közösség szavazatai alapján is a legjobb magyar játékosnak választották egy cikkben. Mindent elmondanak az érmek, amiket gyűjtött az évek alatt: 37 arany, 8 ezüst és 8 bronz. Ezen kívül rengeteg külföldi versenyen is részt vett, mint az ESWC és a WCG. Az utóbbi pár évben már csak alkalmanként jelent meg lanokon. KODIAK is készített egy toplistát a saját értékelése szerint. A lista élén itt is DoZeR található. Ami nekem megmaradt DoZeR-ről, hogy a lanok végére nem sok hangja maradt.

Gyanítom nem csak egy fragmovie készült, amin DoZeR-t láthatjuk, ám egy kis keresés után az alábbire sikerült bukkannom a neten.

A másik személy, akit említettem, KODIAK. Amennyire ismereteimből emlékszem, ő még anno UT-vel kezdte a játékos életét. Alkalmanként pályákat és nem kevés movie-t csinált. Ezen fragmovie-k és a külföldi versenyek miatt a mai napig emlékeznek a játékára. Idővel áttért először a source-ra, majd mostanság ő is a CSGO-val koptatja az egerét. Neki is volt lehetősége nem egy külföldi versenyen megmutatni játékos tudását. Egy régi újságcikk alapján egyik közös WCG-s látogatásukat DoZeR-rel és a csapat többi tagjával igyekszem majd feleleveníteni egyik blogomban. KODIAK aktívabb évei után a BECUP szervezésében vette ki egy ideig a részét, de alkalom adtán megjelent még 1-1 CSS lanon. Azok, akik nem olyan rég csöppentek bele a játékba, D2-n leginkább az ő nevével emlegetnek egy rejtekhelyet. Egyik élő adásos matchmaking alatt azonban elmondta, hogy ő még anno más nevet használt rá.

A videó, amit találtam, nem az egyetlen tőle, de a keresőoldalaknak hála, az elsők között volt, amit kidobott.

És végezetül egy csapatot emelnék ki, akik mindig felbukkannak, ha egy kis lanozásról van szó. Ők nem más, mint a teamwork. Mióta követem a különböző offline versenyeket, azóta a csapat alkalmantént más-más felállásban, de mindig az esélyesek között szerepel. Utóbbi években emlékeim szerint körülbelül 8 ember váltakozva alkotja a csapatot és csak a versenyekre állnak össze. Az utóbbi években is elég sok sikert értek el, de részben annak köszönhetően, hogy csak a lanok alkalmával játszanak és azokat megelőzően, egyre érezhetőbbé vált, mert sokszor a dobogó alsóbb régióiban kötöttek ki. Mivel maga a játék is régebbi, így nem tudom, hogy más csapatok milyen gyakorisággal vagy aktivitással játszanak, de gondolom ez is hozzájátszott, hogy mások is keresztül húzták a srácok győzelmi esélyeit.

Összességében a legnagyobb valaha volt magyarországi játékos közösség az, amit a CS magáénak tudhatott. Az évek múlásával egyre több játékban lett multiplayer mód és a régi CS-s generáció kiöregedett. A fiatalok már más szempontok alapján kezdtek el játszani a jóval több játék valamelyikével és így meglátásom szerint sosem lesz még egy akkora, lanképes közösség, mint ők.  Ezt én kicsit szomorúnak tartom, hiszen jó lenne 40-nél is több csapatot látni egyetlen játékból bármilyen offline versenyen.

A játék több mint 10 éve alatt rengetek játékos és csapat ért el még szép eredményeket, akiket idő és hely hiányában hosszú lenne felsorolni, így tőlük elnézésük kérem. Inkább egy betekintést szeretnék a korábbi játékokba, mint egy lexikont írni. Remélem tetszett a kis beszámoló. A folytatásban egy kis Warcraft3 várható.

Amennyiben rendelkezel bármilyen játékból movie-val, ami úgy érzed jól sikerült, írj üzenetet az esportrol[kukac]gmail.com címre vagy oszd meg ezen keresztül valamilyen online tárhelyen.

Abban szerintem egyet kell, hogy értsünk, hogy akinek bármilyen számítógépe lett, az valamit játszott rajta. Vagy az alap játékokkal, amivel a rendszer rendelkezett vagy pedig valamilyen adathordozón megszerzett olyat, ami neki tetszett.

Én a P1 időszakban kezdtem el játszani és azóta sokféle játék és játékmód megfordult a gépemen és összejövetelek alkalmával a különböző konzolokon is. Az olyan egyszerűbb játékok, mint a Street Rod 1 floppy-ra ráfért, de a Doom igencsak több fordulós volt még ez időben. Manapság már CD-meghajtókat nem használunk, mert mindenre van megfelelő USB, külső merevlemez vagy memóriakártya.

A 2000-res évek elején a meghatározó játékok online tekintetben olyanok voltak, mint az Unreal Tournament, a Quake, a MOHAA, a CS, a CoD, a Warcraft3 és még sorolhatnám. Az internet elterjedésével együtt egyre több játékban vált elérhetővé multiplayer játékmód, ami lehetővé tette az egymás ellen való játékot. Manapság ez szinte elengedhetetlen számunkra. Nincs olyan ember, akiben ne lenne egy kis versenyszellem és nem szeretne valakit legyőzni. Az már mindenkinek más, hogy miben lehet sikeres.

A magam részéről 16-17 éves, már P4-es géppel kerültem az internet világába. A baráti kör révén nem volt más választásom, a Call of Duty része lett idővel a mindennapjaimnak. A többiek közül ketten résztvevői voltak az első HUNCUP-nak, amit anno még CB-n (ClanBase-n) szerveztek. Itt a Curahee csapatával emlékeim szerint meg is nyerték a kiírt versenyt.
A baráti társaságból többen úgy döntöttünk, hogy csapatozni kezdünk és ekkor kezdődött el a mélyvíz. Az 1.4-es patch es a korábbi PAM időszakában szépen jöttek-mentek a cserék a csapatokban és bukkantak elő új csapatok és tűntek el régiek. Éjszakákba nyúlóan gyakorolgattuk a különböző spotnadeket és igyekeztünk ha máshogy nem is, taktikailag az ellenfelek fölé kerülni.

Akkor is, ahogy most is mindenkinek voltak példaképei, akik mozdulatait igyekeztünk ellesni vagy irigykedve néztük, hogy ők bizony már egy támogatott csapat. A legemlékezetesebb játékosok közé tartozott sokunknak kickR, aki látszólag nem nagyon ismerte, hogy hogyan kell zoomolni a távcsövessel. Ő és csapattársai nyerték az első olyan nagyobb LAN-t 2004-ben, aminek már akkor is elég jelentősnek nevezhető nyereményalapja volt. A csatolt videóban láthatjátok, a legszebb lövéseiket valamint néhány hangulatképet a LAN-ról is. A győzelem 10.000 Eurót jelentett nekik. A csapat e-star és WHO néven is játszott közel ugyanebben a felállásban. A gyűjteményemben lévő másik movie is feltöltésre került a videótáramban.

Magyar viszonylatban a legelső nemzetközi verseny, amin tudtommal jól szerepeltünk, a 2005-ös őszi CB online kupa volt, ahol a reVolution srácai megnyerték a kiírt versenyt. A CB-n általános kötelező demo-vétel miatt jöhetett létre ama kis movie, amit készített Ach!. Később ugyan, de más felállással az első magyar csapatok között volt, legalább is CoD tekintetében, akik önerőből eljutottak külföldi LAN-ra.

Remélem, hogy a kis nosztalgiázás első része tetszett nektek. Ahogy időm engedi és ahogy a témához kapcsolódó videókat össze tudom gyűjteni igyekszem a többi népszerű játékokból (CS, BF, WAR3, stb..) is egy-egy cikket összehozni. Játékos múltam révén a CoD volt az, amiből a legkönnyebben egy kis ízelítőt tudtam adni.
A többi játék egy kicsit több háttérmunkát igényel, de legjobb tudásom szerint igyekszem kielégíteni mindenkinek az igényeit.

Amennyiben rendelkezel bármilyen játékból movie-val, ami úgy érzed jól sikerült, írj üzenetet az esportrol[kukac]gmail.com címre vagy oszd meg ezen keresztül valamilyen online tárhelyen.

Egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy valamilyen úton-módon leírjam azt, amit láttam, tapasztaltam az évek alatt a magyar eSporttal kapcsolatban. A jövőben szeretném bemutatni több szempontból, hogy mi és hogyan működik nálunk és lehetőség szerint külföldi kapcsolatokat kihasználva összehasonlítani a hazai és a nemzetközi viszonylatokat minden szempontból.

A célom a bloggal kettős, hiszen egyfelől szeretném megmutatni, hogy mi az, ami erősségünk vagy gyengeségünk a játékok terén, illetve másik oldalról a mostani fiatalabb generációknak kívánok kis útmutatást adni, amivel talán sikeresebbek is lehetnek.

Biztos lesz alkalom, amikor nem csak a játékosokat érintő témákat, hanem a játékokat veszem górcső alá olyan szempontból, hogy mennyire tartom megfelelőnek multiplayer szempontból.

Idővel szeretnék olyan emberekkel hosszabb-rövidebb interjúkat készíteni, akik korábban vagy akár most is meghatározó szerepet töltöttek, töltenek be a magyar eSport berkein belül akár játékosként, akár a community alakjaként vagy akár szervezőként és meglátásom alapján leraktak valamit az asztalra.
Ha lehetőség adódik, akkor nagyobb külföldi csapatok embereivel is bízom benne, hogy sikerül interjúkat készítenem.

Remélem, hogy mindenki megtalálja majd az általam írt cikkekben azt, ami egy kicsit pluszt tud adni akár a játékához, akár a gondolkodásmódjához és így jobb játékossá vagy jobb vezetővé válhat a csapatánál. Igyekszem elfogulatlanul és mindenki szempontját bemutatni egy-egy adott témánál a lehetőségeket, elvárásokat és feladatokat.

Arra kérnék minden olvasót, hogy bármilyen kérdés vagy témajavaslat van, keressetek meg bátran, hiszen értetek szándékozom az egész blogot készíteni és azért, hogy egy összetartóbb közösséget építhessünk együtt. Ennek értelmében szeretném, hogy a hozzászólások hangneme és minősége ehhez igazodjon.