A játékosok világa külső szemmel
Címkék: cs lan counter strike esport ancients dota2 WoW Steam Frei Tamás Frei World of Warcraft Valve DoZeR WCG Free to Play Dendi GeamGeek
2014.05.02. 02:25
A gépemen böngészve találtam a régi dokumentum filmek között egy olyan Frei dossziés műsort, ami az online világról szólt. Azt kell mondanom, hogy azóta azért sok minden változott. Van, ami előnyére és van ami hátrányára. Először is az összevágott, esporttal kapcsolatos részt ajánlom figyelmetekbe és aztán a saját véleményem hozzá.
Első sorban örvendetes, hogy 8 évvel ezelőtt ilyen téma megjelent a TV-ben és próbált utána járni amennyire a műsoridő engedte. Azt kell, hogy mondjam, hogy az eltelt idő alatt sok minden változott, de nem minden jó irányba. Kikerültünk a nagy körforgásból és már nincsenek WCG-s lanos kvalifikációk és nagy versenyekre maximum önerőből van lehetőségünk kijutni. Sok minőségi játék eltűnt és ami leginkább zavar, hogy egyre több pénzhajhász franchise jelent meg vagy folytatta munkáját és nem feltétlen olyan tekintetben, ami az esport érdeke.
Részben a sok játéknak, részben a játékos közösségnek, feldarabolódtunk és nem képzünk már olyan egységet, mint mikor még kevesebb játék volt. Ez nem feltétlen lenne gond, hiszen akik a videóban is szerepelnek játékosok, szintén már szögre akasztották a gamer egeret és egy vagy több fiatalabb generáció átvette a helyünk. Ami a probléma, hogy a velem egykorúak is úgy tengették játékos életüket, hogy nem volt előttünk igazán olyan példamutatás, amivel tudtuk, hogy hogyan válhatunk jobbá. Hamarabb jártak kézről kézre a különböző beállítások és esetleges nem kívánt programok. Ez az, aminek elejét akarom venni ezzel a bloggal és remélem, hogy sikerül is.
A közösségi problémákon túl a média sem mindig kezeli jól a különböző helyzeteket. Rengeteg olyan eset van, amikor 1-1 erőszakosabb játékra fogják valakinek a tettét. Akiket én személyesen megismertem és akár 5-10 éve fps-sel játszanak versenyszerűen, egyikük sem egy olyan ember, aki halomra lőne egy tömeget. Ahol ilyen előfordul ott részben a környezetét kérdőjelezem meg, illetve az illető gondolkodásmódját, elmeállapotát. Aki játszik, annak tudnia kell, hogy ez csak játék. Arra szolgál, hogy az ember kicsit kikapcsoljon, levezesse a feszültséget vagy hogy jó társaságban legyen. Aki kicsit tovább megy, az már egy sport vagy még komolyabb szinten karrier is lehet. Erről a témáról találtam egy kis videót a GameGeek csatornáján, ahol összefoglalják a most olvasott és a következő kis gondolatmenetemmel együtt a lényegi pontokat.
Ahogy Laci is elmondta, a mai napig sok az előítélet, főleg azoktól, akik teljesen elzárkóznak attól, hogy megismerjék és lássák, hogy mi van mögötte. Ugyan úgy rendszeres edzéseket igényel ez a sport is, mint bármelyik labdajáték például. A hagyományosabb sportokkal ellentétben itt inkább a gyors reflexeken, ügyes kézmozdulatokon és leginkább a csapatmunkán van a hangsúly. Utóbbit a legnehezebb elérni. Legalább is itthon, ahol nagyon kevés olyan motivációs tényező van, ami miatt együtt maradnak a csapatok. A probléma okáról később egy hosszabb bejegyzést kívánok ejteni, úgyhogy ezt nem fejteném ki. Jöjjön inkább az a videó, amit én is már többször megnéztem és félig elkeseredve, félig örülve követtem az eseményeit. Elkeseredve azért, mert itthon nehéz bármi olyat tenni, ami előre vinné az esportot és megbecsülést válthatna ki, de ugyanakkor boldog is vagyok, hogy egyre nagyobb az igény és a lelkesedés ilyen versenyek szervezésére és követésére. Jöjjön hát a Free to Play film.
Számomra pozitív, hogy betekintést enged az általunk is elismert és nagyra tartott emberek életébe. Az, hogy van lehetőségünk látni, ahogy ők is küzdenek a saját problémáikkal, szerintem sokunkban ismerős lehet. Nem hiszem, hogy nem volt olyan játékos, aki ne kapta volna meg a környezetétől, hogy ez a suli rovására megy vagy zavarja a közvetlen környezet mindennapjait. Mi az, amivel ők személyes véleményem szerint kitűnnek? Igaz, hogy "csak" három különböző életutat látunk és nem minden profi életébe leshetünk be, de a lényeg látszik és ezt pár egyszerű gondolatban össze lehet foglalni.
- Jobbak akarnak lenni
- Alázattal vannak a játék és csapattársak felé
- Mernek kockáztatni
A döntőben Dendi olyan váratlan megoldásokat húz elő a tarsolyából, amit sokan nem gondoltak volna és ezzel a merész lépéssel meg tudta lepni ellenfeleit. Persze ez van, akinél nem vezetett győzelemhez. Mindenkinek igazából azt a három kis észrevételt tanácsolom, hogy fogadja meg, mert akkor valamivel közelebb kerülhet ahhoz, hogy sikeres legyen.
Várom építő jellegű kritikáitok és észrevételeiteket a hozzászólásoknál vagy mailen keresztül az esportrol[kukac]gmail.com címre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.