Körülbelül 2 hónapja, szeptember elején kaptam egy meghívást egy eSport témájú beszélgetős estre. Végül azonban nem mentem el az ominózus megbeszélésre, de részben csak megerősített néhány gondolatomban és a véleményemben. A témák a magyar eSport résztvevői, a magyar eSport fejlődése és helyzete a külföldi eSporthoz képest. A cikket részben vázlataiban már megírtam az előadás napjára, amit szeptember 22-én szerettem volna előadni és publikálni a blogon is. Az eltelt bő másfél hónap alatt kicsit átfogalmazódott bennem pár dolog és sok minden úgy érzem megerősítést is nyert.

Mikor megkaptam az eseményre a meghívást először nagyon megörültem, hogy hoppá, valakinek még mindig számít a szavam és hogy mire gondolok. Bizakodó voltam, hogy lehetőséget kapok arra, hogy a blognál megszokott stílusban, egy kicsit talán kötekedőnek és provokatívnak mondható módon előadást és azzal kapcsolatosan egy kisebb vitát is megtartsak. Az örömöm annyira nem tartott sokáig, mert a meghívottak között bár vannak rutinos és hosszú évek óta az eSport-tal foglalkozó személyek, mégis sok "öreget" hiányoltam. Volt, akiket így én magam hívtam meg. Hogy végül kik jelentek meg, arról nincs infóm.

Ahhoz, hogy bárki egy kis előadás keretében felszólaljon előzetes jelentkezésre és vázlatra volt szükség. Erre összesen 11 ember vállalkozott. A lehetőség kapcsán azonnal jeleztem, hogy szeretnék aktívan részt venni az egész meetingen és egy gyors vázlatot el is küldtem. Később a prezentáció előzetesét is megküldtem. Munkám miatt azonban ezt félbe kellett hagynom. Később befejeztem, de a távolmaradásom miatt nem osztottam meg a helyszínen az egybegyűltekkel. Erre nem is lett volna lehetőségem, mert időben csak 5 ember lett bezsúfolva, hogy előadást tartson a saját témájában. Bár sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, de úgy érzem, hogy a nem mindenkinek tetsző megnyilvánulásaim a különböző blog bejegyzésekkel nem segítettek abban, hogy én is ebben az ötös fogatban szót kapjak. A következő meetingnek meg már teljesen más a témája, így legbelül zavar, hogy az ami nem feltétlen tetszik nekünk, megint el lett hallgattatva.

A prezentációk elejére külön kérték is az esemény összehívói, hogy legyen mindenkinél egy kis bemutatkozás, hátha még valaki nem ismer valakit. Mivel a meghívottak többségét nem ismertem, így egy rövidebb és gyorsabb bemutatkozással készültem külön privát és külön eSport vonatkozásban is. Persze szóban egy prezentációt bemutatva minden sokkal pörgősebb, mint mondjuk egy teljes cikk esetében, így aki szeretné, itt elolvashatja zanzásítva, hogy mi vár rá a cikk hátralévő részében, ha van elég türelme.

Bemutatkozás:

A korábbi cikkem idején nem árultam el túl sok mindent a privát kis életemről, de most pár olyan dolgot mégis megosztok, amit sokan nem tudnak. A munkával töltött évek alatt elég sok munkakörben és cégnél megfordultam már, de talán a mostanin kívül két olyan van, amit megemlítenék. Az egyik az, hogy tanárként is volt szerencsém dolgozni. Igen, úgy érzem szerencsém, mert bármilyen nehéz már a mai fiatalokkal szót érteni, a kis korkülönbség ellenére meg tudtam a diákokkal úgy találni a közös hangot, hogy érezzék segítő szándékom és hogy szeretném, ha gyarapodna a tudásuk. Ahogy lehetőségem volt, nem csak a tananyagot igyekeztem nekik átadni, hanem mindazt, amit az évek alatt az életben tapasztaltam. És bár tavaly április óta nem dolgozom tanárként, még a mai napig is keresnek egykori diákjaim és több alkalommal is voltam velük osztálykirándulni is. Amikor lehetőség úgy adódik, akkor akár közösen játszunk egy LoL vagy egy CSGO meccset.

A másik számomra nagyon kedves emlékkel bíró munkám a tervezés volt. Itt több cégnél több irányban is tevékenykedtem. Furcsa érzés volt látni első - 2009 év vége körül készült - munkáim egyikét tavaly nyáron, mikor a Rábánál voltunk egy bejáráson. Ami talán ennél még fontosabb számomra, hogy jelenleg 3 olyan Suzuki modell van gyártás alatt, amiben tudom, hogy hol van benne a kezem nyoma. Így legyen akár egy 5. generációs Swift, akár egy S-CROSS vagy Vitara, mindig kicsit megdobban a szívem. Az S-CROSS már átesett egy generációváltáson, így nem tudom, hogy pontosan mennyi alkatrészt érint még a munkám.

Amire viszont a legbüszkébb vagyok, hogy egy olyan kis szegmensben tevékenykedem most, ami nagyon keveseknek adatik meg. Minőségügyi területen dolgozhat sok cégnél az ember, de biztosan állítom, hogy nem sokan élvezhetik annyira a munkájukat, mint én a kollégáimmal. Részint annak jellege, részint a lehetőségei miatt.
Rövidke tanári pályafutásom azért hagytam ott, hogy a hazai tűzoltóautó gyártásban vehessek részt. Külön öröm számomra, hogy tudom milyen célt szolgálnak az átadott járművek és hogy közöm van hozzá. Az idei évben 25 gépjárműfecskendőt adtam már át és szerencsére az egyik pont a lakhelyemül szolgáló kerületbe került. Ettől függetlenül szeretném minél kevesebbet látni majd beavatkozásra menet vagy közben.

Amikor szabadidőm engedi az eSporthoz kötődően játszom, streamelek, videókat készítek vagy blogolok, ha van épp olyan téma. És persze rendszeres látogatója vagyok és leszek Robi beszélgetős estjeinek is. Ha összeáll a régi társaság, akkor sportolunk a való világban is, de ha nincs rá lehetőség, akkor marad a filmnézés és a zenehallgatás.

Szervezői és eSport tapasztalataim:

Az eSporthoz és más egyéb közösségi munkához kötődően 2002 óta vagyok igazán aktív. Ekkor még a sulim (UMSZKI) diákönkormányzatának (DÖK) csak egy tagja voltam, de később két évig az elnöki posztot is betöltöttem. Szerencsére ott is jó társasághoz és emberekhez volt szerencsém és sok színes pillanatot tudtunk becsempészni az iskolai élet mindennapjaiba. Gólyatábort, diáknapot, közösségi sportolást és sok más egyebet szerveztünk. Ami talán a legnagyobb sikert aratta és aratja most is, a már megszokott tuning autós bemutató, tánccsoportok fellépése és a már az elnökségem előtt is nagy sikert arató LAN-party. Utóbbiban sok minden változott az évek alatt, legyen szó csapatokról vagy játékról, de mindig van és lesz is rá igény.

Mindezek után indult el az, amit a már fent említett cikkemben is leírtam. Az érettségivel együtt 2007-ben abbahagytam a komolyabb játékot és rá egy évre kezdődött el mindaz, amit azóta is mikor milyen lelkesedéssel és hévvel csinálok. Aki csak az elmúlt pár évben került be a magyar eSport körforgásába, nagy valószínűséggel nem is ismer. Hiába vonultam kicsit háttérbe, mégis időről időre kapok megkeresést különböző céllal. Aki tanácsért fordul hozzám, sosem küldöm el magamtól, viszont a menedzserkedést egy darabig biztosan pihentetem, részben a munkahelyi elfoglaltságok, részben a motiváció teljes hiánya miatt.

Hogy ne arról szóljon a cikkem, hogy mi mindent csináltam eddig, inkább gondolatokba szedtem pár érdekesebb vagy jelentősebb alkalmat:

• Első stream versenyről: ICL 1 - COD döntő
• ICL 2 szervezés és lebonyolítás - 2015-ben lett olyan nyereményalap, mint akkor volt!
• 100+ NightCup szervezése a NetFighterz neve alatt
• menedzserkedés hazai és nemzetközi vizeken (NetFighterz, myRevenge)
• részvétel nagyobb rendezvények szervezésben és/vagy lebonyolításban (UMSZKI, PlayIT, LCS mozizások, stb.)

És amit nem említettem a felsorolásban az nem más, mint a blogolás. Ezzel sikerült a legnagyobb tábort elérnem az indulása óta. No persze nem az okfejtő vagy kritikusabb hangvételű, de jó szándékú cikkek kapcsán, hanem azzal, amikor félig-meddig botrányba fulladt valami vagy nem tetszésemnek adtam hangot. Ez eléggé jellemzi, hogy mi és mennyire fontos manapság...

Okfejtés a szakadékról:

Nem véletlen fogalmaztam úgy, hogy szakadék, mert hatalmas bizonyos szempontból a különbség a magyar és a nemzetközi viszonylat között. Sok tekintetben nincs túl sok különbség, de teljes egységében nagyon le vagyunk maradva.

Játékosok:

Azt kell mondjam, hogy az egyéni játéktudás alapján vagyunk legkevésbé lemaradva. Ha a CSGO-ra gondolok DeadFox és csapata most kvalifikálta magát egy amerikai versenyre, míg Vizicsacsi a LoL területén ér el szép sikereket. Hearthstone területén meg Belezogep szállítja a különböző eredményeket.

Pro:

Amiben egyénileg jók tudunk lenni, az mindaz, ami a kis környezetünkből, lehetőségeinkből és félig-meddig történelmünkből össze tudtunk hozni és így vagy úgy, de megörököltük. Kreatívak vagyunk akár egyéni akár csapat szintű szituációk megoldásában, éhezzük a sikert és motivál minket, hogy egyre messzebb és tovább jussunk. Arról nem is beszélve, hogy problémamegoldásban is jeleskedünk.

Kontra:

Sajnos ugyanakkor nem látom már azt az alázatot, amit úgy érzem, hogy meg kéne adni leginkább a csapat irányába, legyen az a sajátom vagy az ellenfelemé. Sokszor látom azt, hogy túl magas lovon ülnek egyesek, amiről viszont nagyot is lehet esni.
Sokszor a csapatok túl sokat akarnak és mindezt szinte semmi valós eredmény nélkül vagy semmitmondó eredményekkel. Ha ezek netalántán meg is vannak, sokszor nehéz összehozni a csapatot és taktikai vagy bármilyen más felkészítő "edzést" tartani. No és persze, ha nem kecsegtet bármilyen jó ajánlat vagy cél, akkor nincs is nagyon miért küzdeni.

Egyik sem új információ azoknak, akik ott voltak a megbeszélésen és szerintem a játékosok többségének sem. Sajnos minél kevesebb energiabefektetéssel szeretnénk elérni minél nagyobb sikereket. Egyeseknek ez persze sikerülhet, de a többség kapcsolatok híján, csupán a tehetségére támaszkodva nehezebben tudja elérni ugyan azt a sikert és elismerést, ha egyáltalán el tudja.

A hazai és nemzetközi különbségek:

A legnagyobb probléma, hogy nincs egyetlen pártatlan szervezet sem, ami összefogná a csapatokat és megfelelő módon tudná a vele kapcsolatos teendőket koordinálni. Korábban több alkalommal is felkerestek azzal, hogy hozzunk létre ilyen-olyan egyesületet, szövetséget meg minden egyéb. Ez 2009 környékén volt. Azóta sokan ugyan visszavonultak az eSporttól és nem véletlenül, de sokan benne is maradtak, mégsem jött el semmilyen változás. A Revolution volt az első és talán a mai napig egyetlen olyan csapat, ami mögött csak és kizárólag a játék profi szintre emelése miatt alapítottak egyesületet. Persze lehet más egyesületet bevonni csapat alá vagy más megoldást kitalálni, de sok mindent elárul ez is arról, hogy ki és milyen szinten veszi komolyan, amit csinál.

És itt jön a prezentációm második pontja a témában. Nagyon sok minden profin fel van építve marketing szempontból és örülök neki, hogy akár az írott, akár a virtuális sajtóban megjelennek anyagok vagy akár egy TV-műsor keretein belül magasztaljuk az eSportot, de ez a legnagyobb esetekben öntömjénezés inkább az én meglátásomban. Fontosabbnak tartom azt, hogy építsünk és ne csak beszéljünk az építkezésről.

Nagyon fontos, hogy milyen versenyek kerülnek megszervezésre, és azok miként kerülnek lebonyolításra. Ehhez persze hozzátartoznak a szabályok be- vagy be nem tartása és a nyeremények is. Nagyon fontos és elengedhetetlen a pártatlanság minden egyes versenynél! Sajnos a mennyiség nem mindig egyenlő a minőséggel, de nincs változás, mert ugye nincs átfogó szervezet, aki ilyet kisajtoljon bárkiből is. Nem feltétlen jár jól a közösség azzal, ha sok verseny van, de nincs olyan renoméja. Én a mai napig nagyra értékelem eSportolói szempontból azt például, ha valaki dobogós helyen végzett egy BECUP-on. Nem összevethető egy bármilyen NightCup győzelemmel.
Van szerencsém külföldi számokkal dobálózni több szempontból is. Az egyik ilyen adat egy átlagos finn offline versenyen a harmadik helyezett is 500€-t be tud zsebelni. Egy PlayIT szintű rendezvényen, ahol az igazán nagy csapatok ott sincsenek - biztos nekik nem éri meg - 10.000€ a fődíj. Ehhez képest egy Lenovo kupa nálunk nagy mérföldkőnek számít a maga 2 milliós összdíjjazásával.

Nagy probléma, hogy nincsenek stabilnak nevezhető csapatok. Általában 1-1 ICL után a fél mezőny egy nagy rotálásba kezd és ki-ki igyekszik egy jobb helyet találni. Hogy mi alapján az persze személy szerint változhat. Az elmúlt időszakban bőven láttunk átalakuló magyar csapatokat is, de nemzetközi szinten általában egy-egy szezon lemegy ugyanazzal a felállással, mert köti őket egy szerződés. Sajnos nálunk csak arra láttunk példát, hogy miként szegjük meg őket. Én magam pluszba olyan szerződést is láttam, amit senkinek nem is javasoltam volna, hogy aláírjon annak egyoldalúsága és inkorrektsége miatt.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon sok a tapasztalatlan és hozzá nem értő vezető. Félreértés ne essen, én sem vagyok szakértője a területnek, csak - talán túlságosan is - racionálisan gondolkozom és beismerem, ha hibáztam. Viszont amikor kellett, akkor inkább a csapat érdekeit néztem és nézném ma is, ha egy szervezet unfair ajánlattal állna elő. Nem az a probléma, ha hibázunk, hanem az, ha azt nem vállaljuk fel vagy el akarjuk tusolni. De sajnos a mosakodás itthon nagyon jól megy. Vannak nem befolyásolható dolgok, de amit tudunk irányítani, azt próbáljuk meg jól csinálni és megtervezni előre, hogy milyen eshetőségek lehetnek, hogy legyen ne csak A terv, hanem legalább B is.

Menedzsment:

Hogy menedzsment szinten milyen problémák vannak, ott nehéz rövidre fogni a szót. Amivel gyakran találkoztam személyesen is, hogy nagyon sok a fiatal és tapasztalatlan egyén, akik csak egy multigaminget szeretnének. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor még a mostaninál is több csapat lenne.

Itthon és nemzetközi szinten is előfordult, hogy egy-egy multigaming vagy brand - például a Begrip is - tulajt váltott. Aki régi motoros, de már az élet rögösebb útjára lépett, nem biztos, hogy foglalkozni akar az eSporttal, főleg ha nincs rá elegendő ideje. Egyszerűbb túladni rajta és ilyen-olyan módon kis nyereséget kiszedni belőle. De máshogy működteti az ember azt a kis csapatot, amit maga alapított és építgetett az évek során, mint az, aki csak bevásárolta magát. Nincs baj ezzel a megoldással, csak nem biztos, hogy olyan átérzéssel és hozzáállással kezeli az új tulaj a dolgokat. Sokszor találkoztam már azzal a szemlélettel, hogy csak a hencegés miatt jó, hogy van egy multigaming, amit vezethetnek és így próbálnak meg előrébb jutni valami felé.

Azt hiszem, hogy a valótlan ígéretekkel és a támogatásokról szóló hazudásokkal elég sokan találkoztak már. Itt menedzsment szempontból lehet akár a partner, akár a csapat felé is hamis információkat adni, de egy csapat könnyen odébb áll, míg egy támogató partner meg elvágja a mézes madzagot. Viszont egy multi esetén már itthon is azért elvárás egy csapat részéről, hogy legalább egy játékszervert és/vagy egy voice szervert biztosítson, amit használhatnak.

Részint a támogatásokhoz köthető, hogy sok esetben apróságokért is bármit megteszünk és elkurvulunk. Vannak, akiknek ez bejött, de általában a csapatok ilyenkor sem járnak igazán jól. És ha a csapat nem érzi úgy, hogy érdemes maradni, tovább áll. Normál esetben a semmiért nem csinálnak sem reklámot sem sikereket egy multinak.

A legutolsó prezentációban említett pont az a konkurenciaharc maga. Ha már nekem nem jött össze valami, akkor a másiknak se tipikus példájára láttam bőven példát már. Alapból itthon kevés olyan cég van, aki támogatni kezd egy-egy csapatot ténylegesen. Azonban nagyon könnyen el tudjuk intézni azt, hogy ezek a cégek is inkább visszalépjenek, mert sok szempontból egy fertő a hazai eSport és ami zajlik a színfalak mögött. Persze kivételek azért mindig vannak.

Közösségekről:

Nagyon sok játékos van itthon, fiúk-lányok vegyesen. Nincs is egyszerűbb megoldás manapság a kikapcsolódásra, mint leülni a gép elé és játszani valamit. Természetesen, hogy mennyire egészséges vagy jó ez a megoldás, az most nem szempont. De az internet eléggé elterjedt mára és nem 56kbps-es betárcsázós nettel próbálunk meg CoD war-t szervezni és játszani. Egy közepesebb számítógéppel már játszható a legtöbbett játszott játékok (CSGO, LoL, stb) mindegyike. Persze, ha valósághűbb játékélményre vágyunk, akkor semmi pénz nem elég egy számítógépre.
No de visszatérve a lényegre, hiába van sok játékos, nincs megszólítva elég nagy réteg. Hiába a sok facebook oldal meg más megoldások, kevés olyan ember van, aki megmozdul valami cikk kapcsán. És sajnos csak a negatív hangvételű cikkek érnek el nagyobb rétegeket, mert azokat hamarabb felkapja mondjuk 1-1 számítógépes újság elektronikus változata is, mint ahogy a mat1-ügy kapcsán is láttuk.

Ahogy korábban említettem nincs egyetlen olyan szervezet sem, ami átfogná a magyar eSport közösségeket és játékosokat. Több olyan kezdeményezéssel találkoztam az évek alatt, amik vagy hírportált vagy közösségi oldalt kezdtek el üzemelni, de nem igazán tudnék olyat mondani, amelyik nem a saját malmára hajtotta és hajtaná a vizet. A szimpatikus dolgok mögé beáll minden ilyen, ami meg nem tetszik, oda meg nem. És itt is megy a konkurenciaharc és láttunk példát a hozzá nem értéshez is, de az biztos, hogy ez sem viszi előbbre a közösségeket.

Kicsit az első ponthoz kapcsolható, hogy manapság egy-egy videósnak milyen befolyása is lehet. Legyen az akár egy jó cél, akár egy kizsákmányoló fogadó- vagy szerencsejátékoldal. Jó látni hogy most Laci kapcsán hogy összefogott a videós közösség és ez egy nagyon szép gesztus. Azt kicsit sajnálom, hogy csak ilyen téren tudunk összefogni. A hazai eSport terén vannak már bajok, tényleges összefogás mégsem alakult ki, de ezt egy későbbi pontban kifejtem.
A jó és szép dolgokat szeretem nyomon követni, de sajnos sok visszaélést tud támogatni egy-egy videós a mondandójával. Erre láttunk példát a gambling botrány idején is.

Azt hiszem a kiöregedés nem csak játékos szempontból figyelhető meg. Sok ember hagyott fel az eSporthoz kapcsolódó hobbijával, munkájával mert változott a prioritás az életében. Másokat meg csak szimplán hanyagolnak, mert olyan stílusuk van, amilyen. Amit sosem szabad elfelejteni, hogy a tapasztalat és a rutin mindig jól jön. Ha tényleg nemes a cél, hogy a játékos közösségek előrébb tudjanak jutni, akkor az egoból alább kell adni.
Amikor a NetFighterz elindult, igyekeztem minél inkább felmérni azt, hogy mit csinál a konkurencia rosszul, mitől lehetünk mi jobbak és igyekeztem minden olyan embert megismerni vagy követni, aki tudtam, hogy szakmailag hasznos lehet számomra. Akkoriban más volt még a helyzet. Manapság már nem vetekszik egymással az akkori két hírportál-csoport (OGC és TOTALGAMING), de ugyanakkor nincs olyan verseny sem, ami egy Guardian-nel felálló csapatot csalogat az országunkba.
Ami biztos, hogy sok minden változott és sok minden nem, de sajnos kevés olyan pozitívumot tudnék mondani az elmúlt 5 évből, ami a versenyszintű játékot vagy a közösséget előre vitte volna.

Közösségi vezetők felelőssége:

Ez talán a legfontosabb pont mindegyik közül. Vannak, akik a közösséget vezető emberré válnak hobbiból űzött munkájuk során és vannak olyanok, akik kinevezik magukat annak. Utóbbival inkább nem is foglalkoznék, mert szóra sem érdemes. Viszont ahogy a diában is látható pár fontos pont van, amiről beszélnünk kell, ha a vezetők felelősségét is szeretnénk látni az egészben.

Oktatás:

Korábban említettem milyen erősségei és gyengeségei vannak a magyar közösségnek egyéni, játékos szempontból. Ezeken mind dolgozni kell, hogy a gyengeségek eltűnjenek vagy erősséggé váljanak és amiben eddig is jók vagyunk, azt tovább fejlesszük. Ehhez sok befektetett energia szükséges, amit viszont nem szívesen vállal fel senki, főleg nem ingyen. Arról nem is beszélve, hogy aki bármilyen formában szeretné továbbadni tudását, hitelesnek és felkészültnek kell lennie. Sok ötlet megfordulhat a fejekben, hogy kit és hogyan lehetne ilyen oktatási témában felkérni, a kérdés, hogy elvállalná-e. Itthon csak nagyon kevesen tudnak megélni vagy bevételt szerezni az eSportból és ők nem az oktatói oldalt erősítik.
A tényleges tanításon túl mindig meg kell mérettetni a játékosokat az ellenfelekkel szemben, de saját magukkal szemben még annál is jobban helyt kell állniuk. Itt jön az, hogy nincs meg az a motiváció, ami miatt ezekre sor kerülne. A másik, amit jóval nehezebb elsajátítani, hogy csapatként tudjon együtt működni több ember, ha olyan játékról van szó. Kell egyfajta érettség ahhoz, hogy más emberek rigolyáit el tudjuk fogadni. A kérdés, hogy ki mennyit tud ilyen szempontból áldozni egy csapatért. Sokszor szerintem ez nagyobb problémát jelent, hogy a csapaton belüli feszültségeket jól kezeljék, mint az, hogy mikor, hogyan és melyik taktikai lépést tegyék meg.

Moderálás:

A moderálást sokan és sokféle módon művelik, de nem minden szempontból hatékonyan. Van, amikor egy-egy kritika miatt kirakják vagy kitiltják innen-onnan az embert, de nem csak ilyenkor kell határozottnak lenni.
Fel kell lépni akkor is egy-egy személy vagy csoport ellen, ha nem a közösséget építő jelleggel tevékenykedik, hanem csak kárt akar okozni. Ez a Joker szerep nem követendő, ha tényleg előre szeretnénk lépni. Az ilyen esetekben a befolyást a közösségre minimalizálni kell, de ehhez meg egy jó közösség kell, amit megfelelő módon vezetnek és tartanak egybe.
Ugyanakkor az ilyen vezetők feladata lenne érzésem szerint, hogy elhatárolódjanak az olyan rendezvénytől, amit nem tartanak elég jónak, hogy a közösség megjelenjen ott. Ugyanígy át kell gondolni, hogy mikor milyen szervezni valót vállalnak el aszerint, hogy mind szakmailag mind pedig egyéb szempontok szerint alkalmasak-e egyáltalán annak lebonyolításához vagy hogy ténylegesen (jól) akarják-e megcsinálni. Ha bármelyikre felmerül egy nemleges válasz, de szeretnék megcsinálni az adott eseményt, akkor fel kell nőni a feladathoz és a megfelelő szakmai stábot ki kell építeni mind tapasztalatban, mind létszámban. Ha nem, akkor nem szabad elvállalni ilyen rendezvényt/versenyt.

Fejlődés:

Ismerjük a mondást, hogy jó pap holtig tanul és ez igaz az eSportra is. Minden vezetőnek törekednie kell arra, hogy amilyen témában ő tevékenykedik egyre jobb és jobb eredményt tudjon letenni az asztalra. Tökéletes sosincs, így mindig lehet emelni a színvonalat, legyen az egy rendezvény, egy videós anyag vagy egy interjú, esetleg egy cikk. Ami fontos, hogy akarjunk jobbak lenni és ne elégedjünk meg azzal, amit és ahogy éppen aktuálisan csinálunk. Ha minden vezető ezt követi és szigorú önmagával szemben, akkor a közösség egyre jobban értékeli majd, hogyha esetleg lassan is, de minden a megfelelő irányba halad, nekik meg csak fel kell venni a ritmust.
Ha saját magamból indulok ki, tudom, hogy akár a munkám, akár a korábbi blogbejegyzéseim és az arra kapott reakciók befolyásolták a későbbi munkásságom. És pont ezért hasznos a kritika!

Szűrés:

Ha már a kritikával fejeztem be, akkor azt is látnunk kell, hogy nem minden kritikát kell elutasítanunk és elzárkóznunk tőle. A kritika, ha építő jellegű, nagyon sokat segíthet bármiben. Ha mindenről csak pozitívan és rózsaszín felhővel nyilatkozunk, az nem vezet sehova, főleg nem fejlődéshez. Ilyen esetben csak belekényelmesedünk egy olyan közegbe és megszokunk egy olyan állapotot közösségi vezetőként, ami nekünk tökéletesen megfelel és kényelmes, de senki nem tud tenni azért, hogy bármi előrelépés történjen.

Így mindig foglalkozni kell vele és látni a kritikában rejlő jobbító szándékot is. Sokszor nem lesz hosszabb okfejtés 1-1 hozzászólásból, de szabad utat kell nekik adni. Azt már egyénileg kell leszűrni, hogy mi az, ami csak egy megjegyzés és véleménynyilvánítás és mi az, ami olyan kritika, ami ötleteket és terveket is adhat. Ehhez idő kell, hogy a visszajelzéseket átolvassa vagy végighallgassa az ember és idő kell ahhoz is, hogy értelmezze és beérjen magában.

Pártatlanság:

Ez sajnos a legnagyobb probléma és sokszor ez hiányzik a leginkább a közösségi vezetőkből, ahogy tapasztalom. Lehet akár egy csapat vagy egy rendezvény, de ha valami negatív hangvételű kritika jelenik meg valamelyikkel kapcsolatban, azonnal megy a védekezés és a terelés.

Ha valaki egy csapatnál érdekelt, hajlamosabb elnéző lenni a sajátjaival szemben, de másik alakulatnál azonnali retorziót akar. Ez így nagyon nem működőképes és nagyon nem követendő, mert nem vezet jóra.
Egy-egy rendezvény vagy verseny kapcsán ugyanígy nem szerencsés, ha nagyon elvakultan állítjuk, hogy ez a legjobb és felháborodunk ha hibát találnak benne és egyebek. A csúcs pedig az, ha nem csak a rendezvény vagy verseny tartozik az érdekeltségi körünkbe, de még az azon részt vevő egyik csapat vagy személy is. Akkor aztán jobb, ha senki nem mondd semmi rosszat egyikről sem.

Ez a leggyengébb pont szerintem az elmúlt években. Bár úgy tűnhet, hogy nagyon sok mindenki nagyon tesz a hazai eSportért, de a kör valójában pici. Bármikor bármilyen témában nyilatkozik az ember és a vélemény nem túl pozitív, akkor biztos rálép valakinek a tyúkszemére. És sajnos nem mindig csak szakmai érdekek vannak ilyen esetben.

Ami szintén probléma szerintem, ha valaki túl sok vasat tart a tűzben. Saját magamon is tapasztaltam az évek alatt, hogy minél több területen akarok megfelelni (munka, menedzserkedés, stb.), annál nehezebb jól teljesíteni ezeken a területen. Minél jobban szétszakítja magát az ember, annál kevésbé tud jó munkát végezni. Ezért sem tartom szerencsésnek, ha rendezvények, csapat/ok/ és akár támogatók is ugyan azon kezek között vannak a pakliban. Ha mindig ugyan az az osztó és a kártyák is olykor cinkeltek, akkor nehéz nyerni másnak is.

Végszó és konklúzió:

Arról, hogy a magyar eSport így le van maradva a közösségi vezetők tehetnek. Sajnos, mikor olyan pozícióban voltam, én sem tettem annyit amennyit lehetett volna. Az azóta eltelt körülbelül 5 évben nagyon sok minden változott és sok szempontból sokkal jobb helyzetbe került az egész, de valamiért nem hozza meg a gyümölcsét az a sok befektetett energia és pénz, ami sokszor emlegetve van. Ilyen szempontból nagyon csalódott vagyok.

Hiányzik egy olyan szervezet a magyar eSportból, ami pártatlanul felügyelni tudná az egész hazai eSport működését, fejlődését. Nincs semmi és senki, aki szankcionálni tudna bármilyen olyan esetben, ha adott versenyző nem sportemberhez méltóan viselkedik vagy egy rendezvény vagy verseny nem megfelelő. De ameddig ilyen összemosódások vannak és kéz kezet mos, addig változásra esély sincs.

Emiatt kellene egy nagyfokú tisztulás minimum vezetői szinten. A fentebb említett problémákkal kezdeni kell valamit és ameddig az érdek úgy kívánja, aki benne van, nem fog változtatni, mert az etető kezet nem szívesen harapja meg senki. Függetlenedni utólag nagyon nehéz, főleg, ha megszoktunk egy-egy adott dolgot.

Ameddig nincsen megfelelő vezetés és összefogás felsőbb szinteken, addig nem lehet közösséget sem igazán építeni. Viszont ehhez egy stabil alapot kell lefektetni. Ha nincs meg a stabilitás és összhang vezetői szinten, akkor kifele sem nagyon eladható. Vezetői szinten kell egy nagyobb változás és utána az én meglátásom szerint könnyebb átfogni bármit is.

Szükség lenne arra, hogy valamilyen írásos módon megállapodások kötődjenek a játékosok és a csapatok között. Az ilyen szerződésekben nem kell feltétlen anyagi ellenszolgáltatást emlegetni, hanem akár egy minimális háttérbiztosítás, amit tud adni az adott tulaj, kerüljön meghatározásra és hogy miként vagy hogyan szeretné a játékosait fejleszteni és előrébb juttatni a ranglétrán.

Nem a hatalmas támogatások miatt lenne szükség szerződésekre, hanem amiatt, hogy stabilizálódjon a játékosállomány. Minden egyes CSGO verseny után a fél közösség egy hatalmas vetésforgó mentén elkezd mozogni és a csapatok nagy része kicserélődik. Amikor a legutolsó magyar topcsapat, az ANEXIS sorra nyerte a versenyeket, nekik is a legnagyobb segítségük szerintem a sikerekben a stabil felállás volt. Idővel összeszoknak az emberek és minden rutinszerűvé válik. Sajnos olyan gyakran vannak versenyek és sokan olyan hamar akarnak eredményt elérni, hogy mire összeérne egy csapat, már többször is feloszlott.

Nagyon fontosnak tartom, hogy sem a vezetőknél, sem a csapatoknál és a játékosoknál sem csak a látszat számítson. Lehet verni a mellünk, hogy mit meg hogy csinálunk, de az hogy az ténylegesen mennyit is ér, az már más kérdés. Lehet szépen becsomagolni egy nagy kupac trágyát is, megfelelő távolságból szépnek hat és a szagát sem érezzük. Az számít, amit leteszünk az asztalra és ténylegesen megcsinálunk, nem az, hogy milyen jól adjuk magunkat el akár kisebb, akár nagyobb tett kapcsán. Ha nagyon mutogatni akarjuk, amit megtettünk, az nem mindig előnyös.

Ami szintén probléma, de sajnos a világ ilyen irányba halad amúgy is, hogy a lájkvadászat megy csak és nem az, hogy ténylegesen mit tehetünk meg. Lehet szépen mosolyogni és valamit reklámozni, de a kérdés, hogy van-e értelme. Itt megint az a kérdés, hogy kinek mi az ára. Ha valamit tenni akarunk, megcsinálja az ember ingyen is. Ha jót akar csinálni, kerít rá időt, energiát és akár pénzt is. De ha valami kiemelkedőt tud felmutatni az ember, akkor érdemes megválogatni, hogy hol és miként jelenik meg. Egy-egy rendezvény, cég vagy termék mellé adja-e az arcát vagy nem tartja arra érdemesnek és inkább elzárkózik egy adott ajánlatoktól. Utóbbi lehet anyagi szempontból is, de sokkal jobb, ha inkább azt tartjuk szem előtt, hogy tartom-e elég jónak azt, amihez az arcom adnám. De ismerjük a mondást, hogy mindenkinek megvan az ára...

A nemrég meghirdetett második MeetUp témája a példaképeket karolja föl, amiről szintén hamarosan kifejtem a véleményem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.