Korábban már említettem, hogy kicsit mélyebben is szeretnék beszélni a az eSportról. Szerencsére elég sok és elég sokféle véleményt és nézőpontot volt szerencsém akár személyesen, akár videóról megtekinteni, végighallgatni, hosszabb-rövidebb formában és ezzel együtt több szakmai oldalról is megvilágítást kapott a téma.

Lesz is szó a Simonyi Szakkollégium Szakmai 7 keretein belül megtartott eSport beszélgetésről, TV-s interjúról, PlayIT-en elkapott beszélgetésről és persze mindez kiegészítve a saját véleményemmel. Korábban már foglalkoztam azzal, hogy Mi is az eSport? és hogy mitől lesz valaki profi, de ezeknél a saját kis véleményemmel egészítettem ki a talált videókat és pár érdekes adattal. Lassan egy hónapja volt az a beszélgetés, amire mindenképp el akartam menni, mert tudtam, hogy sok információval gazdagodhatok. Ez nem más volt, mint a korábban említett Szakmai 7.

A Simonyi Károly Szakkollégium tagjai idén arra vállalkoztak, hogy az eddigi egy napos rendezvényüket inkább több napra szedik szét és így több témát is bővebb időkeretben érinthetnek. Így esett szó az IT és az olyan különböző területek kapcsolatáról, mint az egészségügy vagy éppen a modern hadászat. Minden beszélgetésről itt megtalálhatjátok a maga kis videóját. Ami nekem a legfontosabb volt, az nem más, mint az eSportot érintő téma volt. A meghívott vendégek más-más szemszöget képviseltek, így elég érdekesnek bizonyult már az esemény hivatalos programterve alapján is. Név szerint:

• Horváth Péter (főszerkesztő, GameStar (Hungary))
• Kiss Orsolya (pszichológus, ELTE PPK)
• Török "KODIAK" Balázs (gamer, blogger)
• Hodozsán "Hodini" Dániel (blogger (LoL eSports), Egymillióan a magyar esportért koordinátor)

A videó teljes terjedelmében megtekinthető az alábbi linken keresztül. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk a gondolatmenetem kifejtése alatt és könnyebb legyen megérteni.

Aminek én a vendégek részéről örültem, hogy volt egy olyan szakember, aki a játékokkal kapcsolatos pszichológiai jelenségekről tudott nyilatkozni. A egész előadás érdekes volt és szerintem sok minden olyan hangzott el, ami gondolkodásra ad okot. Az egy vitathatatlan tény, hogyha egy játék fejlesztő/forgalmazó nagy pénzt költ egy adott versenyre, ahhoz köze van a hobbi játékosoknak is. A többségünk ide tartozik, hiszen sok esélyünk nincs rögtön oda kerülni a legjobbak közé. Ez hosszú évek munkája, viszont nem lehetetlen. Viszont nem egy olyan ok van, ami miatt nehéz érvényesülnünk.

Még valamilyen formában mindig megvan az ellenérzés az olyan emberekkel szemben, akik játszanak függetlenül attól,hogy ki hány éves és milyen nemű. Ez a beszélgetésben is említett előítélet azért szép lassan épül lefele, ahogy én tapasztalom, illetve igyekszem én is nap mint nap ledönteni ezeket a falakat és rácáfolni. Bárki, aki normálisan veszi a fáradtságot és igyekszik megmutatni a párhuzamot és a játékokban rejlő lehetőségeket, akkor nagy valószínűséggel nem talál süket fülekre, ha a partnere hajlandó meg is hallgatni, amit mond.

A másik, amit érdekes volt hallgatni, hogy mitől lehet valaki függő. Itt örültem nagyon, hogy Kiss Orsolyának ez a szakterülete és elég sok mindent más-más oldalról is megközelítettünk. Egy friss cikk alapján, amiben közreműködött és saját szakterülete révén megfelelő tudással rendelkezik, hogy a témáról nyilatkozzon. Szerencsére mindenki el tudta mondani a pozitív és a negatív példákat is. Vannak negatív visszhangok és történetek, de hülyék mindig is lesznek. Aki valamelyik játékkal sikert szeretne elérni, az tudatosan játszik egy adott játékkal hosszú órákat is, ahogy KODIAK is elmondta azt a saját tapasztalatait felidézve.

Az egyik kérdező próbálta feszegetni a párhuzamot köztünk magyarok és a környező országok lehetőségeiről, és sikereiről. Itt említést tett az egykori GPS időkre, de én is emlékszem, amikor GuardiaN (és PhP is) megjelent a BECUP-on és minden gond nélkül megnyerte azt CSS-ben. Ezen a téren úgy érzem KODIAK nem a legjobb példát hozta fel az ICL22-es eredmények fejében. Ha a környező, közelben lévő országokat nézem csak, akkor a szomszédban megtalálható két olyan csapat is, akik tényleg az elithez tartoznak. Azt hiszem így a DreamHack után sem a NAVI, sem a HellRaisers név nem ismeretlen. Ha kicsit távolabb megyünk, akkor meg már ott van a Virtus.pro is, akik az előző kettőtől eltérően mind lengyelek és nem választják el országhatárok egymástól őket.

A GPS és a BECUP a maga idejében megteremtette azt, hogy a környező országokból eljöjjenek hozzánk olyanok, akik kicsit is névnek számítottak, hiszen a verseny minősége és a nyeremények is megütötték azt a színvonalat, ami miatt érdekessé vált számukra. Sajnos csak a BECUP-on volt lehetőségem látni, hogy milyen értékekért szálltak harcba a legjobbjaink a nemzetközi mezőnnyel, de ott monitorok és laptopok is gazdára találtak. Korábban a CoD4 háza táján sikert-sikerre halmozó ANEXIS volt az, aki inkább bootcamp jelleggel látogatott el az ICL-ek adott állomásaira. A mostani nyereményalapok, amikkel itthon versenyt szervezünk, nem ütik meg azt a szintet, hogy nagyobb csapatok ellátogassanak bármilyen versenyre is. De ahogy az ESWC-n vagy éppen a SEEC-en láthattuk, azért van még bőven hova fejlődnünk.

Korábbi német kollégámmal, akivel anno a myRevenge színeiben együtt dolgoztunk és jelenleg a Team ALTERNATE egyik háttérembere, beszélgettem arról, hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy egy csapat el tudjon indulni. Két olyan feltétel volt, amit azonnal leírt, mégpedig, hogy kell egy TeamSpeak szerver és egy facebook oldal. A kérdésemmel viszont nem feltétlen erre voltam kíváncsi, hanem a szervezeti háttérre, amire olyan választ kaptam, amire számítottam. Amíg itthon egyetlen egy példa volt rá jó pár éven át, addig kint minden olyan csapat, aki kicsit is komolyabban akarja képviseltetni magát, legalább egyesületet alapít. A myRevenge logójában is erre utal az e.V. A NeverQuit már nem igazán játékosairól ismert és az Aurorage Multigaming is még ki kell, hogy járja a maga útját, hogy felérjen a csúcsra, viszont mindkét említett társaság mögött valamilyen formában egyesület működik. Egy későbbi cikkemben remélem, hogy erről bővebben tudok nyilatkozni. Ahol biztos, hogy a csapat és a játék miatt alakult egyesület, az a reVolution volt és meg is volt az a támogatói háttere, amit nagyon sokan szeretnének.

Az előadás végén rákérdeztem, hogy fogadásokról ki milyen véleménnyel van. Ebben a kérdésben ugyan azon az állásponton vagyok, mint a válaszadók. Van egy előnye is, hiszen láthattuk több alkalommal is, hogy a mi kis közösségünk, ha kikerül egy fogadó portálra, akkor milyen nézettségeket hoz. Ami problémás, hogy sokszor csak emiatt és nem a színvonal miatt van olyan nézettsége. Sajnos a fogadással együtt megjelenik a vesztegetés és a bunda gyanúja. Profi szinteken nem 60 eurós skinekért mennek a harcok, hanem több tízezer euróért. Nem feltétlen kell egy meccset megnyerni, ha nem presztízs értékű és az ember jól is járhat vele. Mindenkinél van az a pénz, amiért lazít az erkölcsein, más kérdés, hogy mekkora az az összeg és kiderül-e a turpisság. Erre és a lelepleződésre nem egy példa volt már a nemzetközi mezőnyben.

Hogy ne szaporítsam nagyon az olvasandó karakterek számát, megosztanék egy interjút, amit Hodini-vel készítettek a fix.tv egyik műsorában. A magam részéről örülök neki, hogy egy újabb lehetőséget kapott maga a milla és az esport, hogy képviseltesse magát.

A cikk elején említett utolsó beszélgetés a PlayIT-en megrendezett veletech színpadán hangzott el, ahol teljesen véletlenül jártam épp. Két egykori játékos beszélgetett a műsorvezetővel. Azt hiszem, hogy az öregebbeknek sem Res1st, sem BugBeaR neve nem ismeretlen. Res1st korábbi eredményeiről a google révén elég sokat megtalálunk a különböző korábban szebb napokat megélt közösségi oldalakon. Furcsa volt így pont tőlük azt hallani, hogy az eSport nem sport. Itt emelném ki a félreértések elkerülése végett, hogy a játékos múltjuk és az elért sikereik miatt megemelem kalapom, viszont a véleményükkel, pont az ilyen sikerek miatt nem értek egyet. Külön kell választani, hogy itthon milyen lehetőségek vannak, hiszen a mi népességünk reklámértékben nem versenyezhet egy Németországgal vagy bármelyik más akár nyugati, akár keleti országgal. Az viszont tény, hogy egyeseknek ez a munkájuk és megélhetésük. Az már más kérdés, ahogy a Szakmai 7 beszélgetésén is előjött, hogy mennyien vannak azok, akik aktív éveik után még a játékos közösséggel vagy valamelyik játékkal foglalkozni tudnak. Ilyen szempontból mondjuk KQLY már streamerként, műsorvezetőként sem lehet egy sikeres ember véleményem szerint.

Remélem a videókkal és a véleményemmel egy kicsit közelebb tudtam hozni a különböző álláspontokat, illetve elindítottam egy-egy gondolatmenetet. Kíváncsian várom, hogy ti hogyan látjátok a helyzetet. Sport-e az eSport és miért vagy olyan véleménnyel, ahogy?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.