Megint egy olyan téma, amit kedves Robi barátom vetett fel és úgy érzem, hogy kicsit több kifejtést igényel és kis dorgálást mindazoknak, akik magukra ismernek. A kérdés, amit pár napja feltett igen egyszerű: "Mire van szüksége a magyar eSportnak?", ám válaszolni rá kicsit összetettebb. A magam részéről én is elmondtam a véleményem, ami már-már szokás szerint kötözködőnek tűnik, de úgy érzem jogos.

Normális anti-cheat, normális emberek, nem hetente változó csapatfelosztások, ne legyenek kiskirályok, akik bármit megtehetnek és még sorolhatnám.
Sok olyan ember van vagy döntéshozói vagy bírálói hatalommal a kezében, akinek vagy már rég itt kellett volna hagyni az esportot vagy sosem szabadot volna ilyen szerepkörbe kerülni

Robi a sok válaszból megalkotta a saját maga blogbejegyzését a milla oldalán és egy másik érdekeset találtam, amire hivatkozott. Érdemes mindkettőt elolvasni, hiszen vannak benne ténylegesen fontos és jól összeszedett információk, amik teljes mértékben általánosak.

A Hogyan ne viselkedj profiként című szösszenettel részben egyet tudok érteni, részben nem. Az emberi gondolkodást sokszor elnyomja a mai napig az ösztön, ami mindannyiunkban benne van. Ez sokszor jól jön egy pályán vagy egy mapon is, legyen szó bármilyen sportról. Ugyanakkor sokaknál megvan az is, hogy ösztönösen védik magukat, ha bármi olyan gond akad és próbálnak terelni, védekezni. Aki megfelelő intelligenciával rendelkezik, tudja, hogy mit és hogyan kezeljen. Legyen az akár kritika vagy bátorítás vagy egy tanács. Amit sokszor sokan elfelejtenek, hogy a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Én is így tettem az ICL 22-ről írt cikkem után és a nekem fontos emberek miatt is felvállaltam kilétem. Vannak olyanok, akik emiatt már nem is köszönnek, vagy pont emiatt figyeltek fel arra, amit csinálok, mert kimondtam, hogy mi a probléma. Ennek ellenére amikor lehetőség adódott, egy újabb bejegyzéssel igyekeztem a szervezőket segíteni.

A mese után az, ami ellentmondásos a cikkekben véleményem szerint profinak nevezni a magyar színvonalat. Nem sok olyan csapat volt itthon, akik akár itthon, akár külföldön, de szerződéssel voltak valahova kötve. (Természetesen, ha van ilyen, akkor várom nyugodtan az aláírt szerződéseket, hogy kiemeljem ezen játékosokat.) A hazai közösségben megemlítésre került a WiLD és a Rock. Utóbbi jelenleg 3 játékost kölcsönöz egy külföldi csapat részére és így hozza a sikereket, szép elismeréseket. Magyarokként, de nem egy magyar csapatnak. Ez persze semmit nem vesz el eSportolói mivoltukból, de sajnos itthon csak néhány jeles alkalom esetén tudunk találkozni a csapattal és persze akkor, ha a marketing (és persze a szponzor) megköveteli a kötelező reklámot. A WiLD talán a leghosszabban még létező sikeres magyar csapat/multigaming idehaza. A név és a korábbi eredmények miatt DaDDy-nek lehetősége van válogatni, hogy ki és milyen módon csatlakozhat vagy segíthet be, ami teljesen érthető. A probléma viszont sajnos az, hogy senkit nem tud magához kötni, mert nincs olyan háttér és így bármikor elmehet egy vagy több ember, mint ahogy azt nemrég láttuk. Hogy ez előfordulhat, az viszont kisebb részben a vezetőség felelőssége. Itthon akkor láttam játékos szerződést valakinek a kezében, mikor a myRevenge színeibe akarták hívni az akkori teamwork 1.6-os csapatát.

Persze, akik külföldön játszottak/játszanak, azoknál szinte elkerülhetetlen egy komolyabb szervezetnél valamilyen írásos megállapodás. Ez jó és rossz mindkét félnek, hiszen a játékosok is kapnak egy adag elvárást és instrukciót, viszont kapnak olyan lehetőségeket, amit számon kérhetnek a "főnökökön" és fordítva. A magam pályafutása alatt, mióta állandó LAN-látogató vagyok ilyenre két csapatnál láttam példát. Az egyik ilyen a Robi által is említett Anexis, ami a CoD4 berkeiben verte végig Európát és a másik, a RAGE, akik CSS-ben törekedtek minél többre. A két említett csapatból jelenleg 3 ember is a WiLD CSGO csapatát erősíti.

Az, hogy papíron ki nevezhető profinak az nálam ezt takarja. Hogy emberileg profi-e valaki az meg sajnos mindenkinél máshogy kezdődik. Lehet valaki profi, ha magas lovon ül és nem megfelelően áll hozzá a csapatához és/vagy a közösséghez, ami őt is élteti, akkor bizony elég nagyot lehet esni. Be kell látnunk, hogy akik a fiatalabb korosztály képviselik, azok tudnak több időt beleölni a játékba, hiszen jóval kevesebb kötelezettségük van. Azonban a játék terén elért sikerekkel nem feltétlen jár együtt a megfelelő érettség és az, hogy ezeket hogyan kezeljék. Egy csapat esetén, ha van menedzser, akkor az ilyen esetekben nagyon fontos szerepe van és sajnos azt látom, a mai közösségekben (leginkább CSGO), hogy vannak olyanok, akik normálisan kezelik a sikert és a vereséget is és vannak olyanok, akik nem. Utóbbinál elég sok minden lehet a kifogás, de egy dolgot nem szabad elfelejteni egy csapatjáték esetén. A csapat vagy együtt nyer vagy együtt bukik. Az "egy mindenkiért, mindenki egyért" ilyenkor különösen fontos és emiatt van szerepe annak, hogy legyen valaki vagy még valaki a csapatnál, aki segít ezen rosszabb időszakokat átvészelni. Magam is megküzdök azzal, hogy a csapatom buzdítsam arra, hogy minél többet tudjon akár taktikailag, akár egyénileg is hozzátenni a játékhoz és hogy hogyan rendezzem a néha felbukkanó személyes ellentéteket. A megoldás ott van, hogy mindenkinek törekedni kell rá, hogy jobb legyen minden téren! Ettől lehet valaki profibb, hogy mentálisan is megállja a helyét és nem csak az ellenséggel szemben.

Az, hogy elmondjam itthon szerintem mire van szükség, ahhoz több hely kell, mint amit Robi oldalán rendelkezésemre állt.  Azt hiszem a normális anti-cheat kérdés szép lassan, de halad előre. A VAC egyre inkább próbálja kiszűrni a csalásokat, ennek ellenére találkozunk még a mai napig pörgő aimos emberekkel ugyan úgy, de a nagyobb programok szép lassan találatot kapnak a VAC által. Más játékoknál egyedül a RIOT-ról tudom biztosan, hogy etikus hackerek bevetésével a játék hibáit folyamatosan keresik és javítani próbálják. A CSGO-val ellentétben jóval összetettebb és szerintem jobb az ajánló-jelentő rész, mint az említett FPS-nél.

A másik a már említett állandó csapatfelállások. Ahogy fentebb említettem nem nagyon vannak olyan csapatok, ahova bárkit bármilyen szerződés köt. Egy multigaming esetén az adott szó az egyetlen egy kötődési forma, ami valakinél ér is valamit, valakinél szinte semmit. A fluktuációt mindenféle szervezeti háttér nélkül esélytelen szabályozni. Itt akár csapat, akár nemzeti szinten kéne elkezdeni gondolkozni. Sajnos azonban egy szervezet már fenntartási költségekkel jár. Elkezdhetjük sorolni, hogy van weblap, háttértár, szerverek és ha úgy alakul, akkor természetesen könyvelő és esetleg ügyvéd is. Az előbbiek szponzorok révén adottak lehetnek, de így is vannak fix költségek. Picit emiatt is van az, hogy vannak olyanok, akik azt hiszik bármit és bármikor megtehetnek. Hogy ez kialakult, ahhoz hozzájárul az is, hogy páran teszik alájuk a lovat, ezzel elősegítve a minél gyorsabb és határozottabb negatív irányú változást.

És végül az emberekről, akik a közösséget vezetik, felügyelik vagy befolyásolják. Ne legyen afelől kétsége senkinek, hogy aki időt és energiát öl bele, az így vagy úgy, de valamilyen haszonszerzési céllal is teszi mindazt, amit. Hogy kinek miben és hogyan nyilvánul ez meg, az már más kérdés. A probléma ott kezdődik, hogyha csak ez lebeg a szeme előtt és nem az, hogy szereti ezt a közeget és áldoz érte az idejéből, energiájából. Senki ne gondolja, hogy bárki itthon az eSportból megélhet! Kiegészíteni lehet a jövedelmet, viszont a normálisabb szemléletűek ezt visszaforgatják. Aki túl gyorsan akar túl sokat kiszedni, akkor nem bukik csak el, ha monopol helyzetben van.
Itt már egy dologra rá is világítottam, hogy milyen mentalitással nem lenne szabad eSport terén tevékenykedni. A másik probléma, hogy sokan nem vállalják fel a véleményük, mert akkor a népszerűségük csökkenne. Ezt én képmutatásnak tartom, hiszen ugyan úgy megvan a véleménye valamiről, ami lehet számára pozitív vagy negatív. Ha pozitív, akkor támogatja és örül neki, ha negatív, akkor meg inkább elhallgatja a véleményét. Ez is rettentő káros akkor, hogyha valamit építeni akarunk itthon, hogy minden elkezdje megközelíteni a nemzetközi színvonalat. És itt jön újra elő, a már párszor említett kettős mérce is. Nem egy olyan ember van, aki máshogy kezeli a különböző embereket. Itt ugyan úgy lehet gondolni közösségi emberekre és játékosokra egyaránt. Attól mert valaki elért ezt-azt ugyan olyan ember, mint bárki más. Nem azt mondom, hogy nem kell elismerni, hogy elért valamit, de attól még nem kell félistenként tisztelni.

A több mint 10 év alatt természetesen mindenre láttam példát a fentebb említettebb esetek közül, de szerencsére vannak kivételek és azok, akik tényleg lelkiismeretesen csinálnak mindent. Ezen emberek közül kellene jóval több a hazai közösségnek, hogy az eltévedt vagy még útjaikat kereső egyének valamiféle iránymutatást kapjanak. És természetesen jóval több önzetlenebb személyre van szükség, hogy támogassák egymást és a közösséget, hogy gyorsabb legyen a felzárkózás a nyugati és távol-keleti profi szinthez. Az nem segít, ha csak rámutatunk a problémákra, hiszen maguktól nem oldódnak meg. Törekedni kell arra, hogy ezeket megoldjuk és a parazitaként élősködőket pedig szép lassan le kell választani a hazai eSport gazdatestéről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.